Melankonikusan érzem magam a szobámban?

Most jön az iskola ugye és visszautazunk a nyaralónkból a lakásba. Örülök a változásnak, de ugyanakkor rettegek is. Ebben a szobában számtalan depressziós időszakot éltem át, és mégcsak nem is pasik miatt. Itt éltem át pár hónapja a pánikrohamos időszakomat, és félek, hogy rosszul fogom magam érzeni a szobámban. Félek, hogy megint egyedül leszek a félelmeimmel, bajaimmal, a szüleim meg le se fogják tojni, hogy hogy érzem magam.

Lehet hogy nem pontosan értitek mitől leszek depis. Elmagyarázom. Van egy csomó félelmem, gondom, és ez a sötét szoba (olyan helyen van) és a melankonikus egyedüllét nem fog javítani ezeken. Nem szeretek egyedül lenni, persze szeretem önmagam, de valahogy olyan lehangoló. Olyat ne írjatok hogy beszéljek a szüleimmel mert nem igazán értik meg :/

Előre is köszönöm a segítséget!