Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Ez valami betegség lehet?

Ez valami betegség lehet?

Figyelt kérdés
Egyik munkatársamról lenne szó, nagyon csendes, magának való típus, nem szokott beszélgetést kezdeményezni soha, de ha valamit megkérdezek tőle akkor bő választ is tud adni, sőt ha érdekli a téma, akkor nagyon hosszan el is lehet vele beszélgetni. Amit viszont nagyon furcsállok, az a srác érzelemkimutatása és az érzelmek leolvasása mások arcáról. Eddig nem igazán foglalkoztam vele, de a múltkor éppen felfigyeltem arra, ahogy csak próbál érzelmeket, együttérzést vagy akármit kifejezni az arcán, de az egész úgy nézett ki mint valami enyhe grimasz. Egy másik munkatársamat tragédia érte amit nem szeretnék taglalni, és ahogy mindegyikőnk részvételét nyilvánította, ez a srác is megpróbálkozott vele, de az egész furcsán nézett ki, ahogy csinálta. Félrehúzódtam vele beszélgetni, hogy mi a baj, miért viselkedik ilyen furcsán, és azt mondta, hogy ő igenis sajnálta az illetőt, vannak érzelmei, de ezeket nagyon nehezen tudja kifejezni, kimutatni, és felismerni. Én még soha nem hallottam ilyenről, ez valami pszichés betegség lehet?

2017. szept. 17. 18:26
 1/4 anonim ***** válasza:
Nekem autizmusnak tűnik. Nem mondta, hogy lenne valami betegsége?
2017. szept. 17. 18:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
100%

Mindenbizonnyal introvertált, de lehet enyhén autista is.

Én is az vagyok, nekem az érzelmek leolvasása is nagyon nehezen megy, nemhogy a kimutatása.

Van, hogy nem tudok látványosan szomorú lenni, amikor kéne, pedig nagyon szeretnék, ilyenkor csak állok fapofával, és mindenki azt hiszi, nem vagyok normális.

Ugyanígy nem tudtam temetésen se sírni gyerekként, akkor se, ha közeli rokont temettek, csak otthon egyedül.

2017. szept. 17. 18:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:

Én régebben próbáltam utánozni, hogy kéne érzelmeket kimutatni, de nagyon műnek hatott sajnos. Máig előfordul, hogy szeretném, ha látnák, tényleg sajnálom, de mindig megkapom, hogy látszik az arcomon az érdektelenség.

Már babaként se mosolyogtam vissza, ha rám mosolyogtak

2017. szept. 17. 18:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:
91%
Én pl nem érzem és nem tartom magam betegnek, mégsem mutatok semmiféle komolyabb érzelmet odabenn a munkahelyemen. Nyilván, ha pl meghal a kollégám valakije én is részvétet nyilvánítok, de nem fogok sírni vagy megjátszani, hogy mennyire fáj nekem is, hiszen nem ismertem. Én is vesztettem el családtagom és a főnökömön kívül, hogy szabadságra mehessek senkinek nem mondtam el. Nem barátkozni járok be. Az viszont nagyon zavarna, ha valaki emiatt félrehívna vagy elővenne. Dolgozni járok be, úgyis kezelem a helyet. Tudom sokaknak szükséges a jó munkahelyi légkör, a barátkozás odabenn, ezt teljesen megértem és elfogadom, de én nem ilyen vagyok, ha akarnám nekem is csak nagyon erőltetett kifejezéssel menne. Ettől még nem vagyok pszichés beteg.
2017. szept. 17. 18:40
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!