Ez egy pszichés betegség, vagy normális?

20-22 éves koromig velem is így volt. Ahogy stabilabb lesz a személyiséged, már nem lesz ez így :)

De amúgy nincs ezzel semmi gond. Ahogy mondtad, fiatal korban még képlékeny a személyiség. Sokkal nagyobb gond, ha valaki - épp ellenkezőleg -, már ebben az életkorban is merevebb, nem befogadó.

Vannak pl. barátok, akik kedvelik egymást, és átveszik egymás stílusát egy időben. Veled is hasonló van.

Normális. Sőt, használd ki úgy, hogy nézz olyan videót amiben sikeres, imádnivaló emberek vannak, és átveszed az ő karakterjegyeiket, akkor még előnyödre is válik.

Annyiban létezünk, hogy az egyedi lényünk valamilyen egyedileg összeálló külső körülmény-együttes hatására egyedi válaszokat hoz létre; de annyiban feloldódunk a közös emberi természetben, hogy az emberi személyiséget meghatározó három fő körülmény közül egy biztosan azonos: az embernél, mint minden faj egyedeinél, fajon belül minden egyednél, tehát minden embernél ugyanazok a "fekete dobozunk", vagyis a bemenőjeleket értékelő személyiségünk vonásai. Ha nem így lenne, nem maradhatna fenn a faj jellege, márpedig egy faj sok-sok nemzedéknyi tapasztalat és változás után alakul ki, tehát az evolúció igyekszik fenntartani a fajokon belüli egyöntetűséget, legalábbis a küllemi jegyeket és a létfenntartó ösztönök jellemző jegyeit: azt a módot, módszereket, ahogyan az egyed a külvilág információihoz hozzááll, értékeli azokat. Tehát minden emberben van egy nagy adag vonás, amely közös a többi emberrel és ugyanúgy működik: ugyanazok a küllemi jegyek (mindenekelőtt a nemi jegyek) vonzzák az összes egyedet (nagy mell, karcsú derék, gömbölyű segg stb.; ugyanazok a személyiségjegyek a rokonszenvesek, prsze, kis eltérésekkel: kedvesség, türelem, megértés, bátorság stb. Érdemes megjegyezni, hogy ezek a személyiségjegyek annál rokonszenvesebbek az egyed számára, minél hasznosabb az illető vonás, személyiségjegy az evolúció, az élet fennmaradása számára. Általában: mindent ösztönösen az evolúció, az élet fennmaradása szempontjából értékelünk, minden dolog, tulajdonság, jelenség attól lesz értékes, hogy hasznos az evolúció szempontjából. Mivel a személyiség ebben az életkorban még kialakulatlan, az ugyanarra a külső ingerre adott válaszunk sincs kiforrva, úgy is mondhatnám, a létfenntartó ösztöneink késztetéseit más-más fajtájú és mértékű önámítással és képmutatással fogadjuk, rájuk a külvilág felé adott kompenzatív (önámító, a hamis önbecsülésünk megszerzését szolgáló) válaszaink eléggé véletlenszerűek.

Semmi baj Veled, és nagyon reményteli, hogy ilyen őszinte módon viszonyulsz a saját személyiségedhez. Ez az önkritika alapja, az önkritika az erkölcs alapja, és az erkölcs a személyiség, vagyis az ember értékét meghatározó messze legfontosabb tulajdonság.

Üdvözlettel H. L.