Csak én gondolom azt, hogy klasszikus értelemben nem beszélhetünk felnőtté válásról/felnőtt emberekről?

Az én - tegyük hozzá idealizált és közhelyszerű - felfogásom szerint a felnőtt ember felelősséggel tartozik önmaga és embertársai előtt, tiszteletben tartja a környezetét, a társadalmi konvenciókat/szokásokat. Utóbbi alatt az erkölcsös életet, a társadalmi szerepvállalást és mások (fogyatékosok/más nemzetiségűek/alacsonyak/csúnyák) tiszteletét értem. Mégis ha végignézel a társadalmon, gyakorlatilag csak nagyra nőtt óvodás/iskolás gyermekeket látsz. Mindenkiből a lenézés árad.

"Ez ilyen kövér, az olyan alacsony, ez olyan csúnya." "Jajj, hogy néz ki az a pasi." "Milyen csóró az az ember, bezzeg nekem BMW-m van."

A férfiak - belemagyarázva, hogy a karrierépítés klasszikus önmegvalósító, felelősséggel járó felnőtt ismérv - ugyanúgy nagyzolnak/felvágnak és menőznek a sok tízmilliós értékű autóikkal, házukkal vagy csinos feleségükkel, mint az óvodás gyerekek a játékautóikkal. Minden a külsőségekről szól. A magas, alfahím f***agyerek ugyanúgy illegeti magát és pózol a top5-ös barátnőjével a sétálóutcában, mint ahogy Pistike játssza a fejét Juliska előtt az iskolaudvaron, hogy mindenki lássa, a legszebb kislánnyal barátkozik. Undorító felszínes világ ez az egész és a felnőtt emberek - leszámítva, hogy magasabb intelligenciával és élettapasztalattal (nem erkölcsi értelemben!) - ugyanolyanok, mint a legéretlenebb óvodás kölykök. Talán csak nagyon kevés emberre nem mondható ez, akik hivatásszerűen dolgoznak a szakmájukban és semmi hátsó szándéka sincs (nagyon kevés orvos, tanár vagy karitatív szociális munkás). Nem azt mondom, hogy legyen mindenki halvérű, a szüzességét csak házasság után veszítse el, mindig mosolyogjon az emberekre és járjon elektromos autóval, de manapság annyira gyerekes és éretlen a társadalom, hogy még én is kezdek "megromlani" és egyre inkább sz**ok mindenkire és a szabályokra, pedig alapvetően egy konzervatív, normális értékrendű családban nőttem fel. Sosem jártam Norvégiában, de az eddig olvasottak alapján (környezettudatos társadalom, társadalmi szerepvállalás, nyugodt/szorgalmas attitűd) talán ők állnak legközelebb az általam elképzelt ideális társadalomhoz. Ti mit gondoltok erről az egészről? Tényleg egy bigott, frigid jellemtelen ember vagyok vagy valóban van igazság abban amit írok?

24/F vagyok csak a teljesség kedvéért.