Baj van velem, a közelembe lévő emberekkel, és a helyemet sem találom. Élettörténet, tanácskérés. Többi lent?

Üdv. 19/F

3.osztályig minden jó volt. én énekeltem a leghangosabban,jártam táncra, mindenkivel jóba voltam, beszélgettem... Utána kezdődött az élet.. Azt a maradék 5 osztályt 6 iskolával fejeztem be.. Anyámmal, és nővéremmel vándoroltunk egyik helyről/nevelő apától a másikhoz.. Nagy nehezen barátkoztam minden helyen, de mikorra kialakítottam kapcsolatokat, addigra már mentünk, új helyre, új nevelő apával.. És így ahogy telt az idő, minden eltűnt belőlem amilyen voltam. Szinte minden suliba sírva mentem, mert bántottak.

Az anyám is hozzá tett.. Mindig szidott,engem küldött csak boltba ,napi 3-4-szer,( Pedig neki is volt ideje bőven.)ha valamit nem hoztam, akkor ordítva vissza küldött( Azért nem szerettem boltba menni, mert a kocsmán keresztül lehetett csak menni, és én féltem a részeg emberektől akkor). Mondogatta, hogy más gyereke mennyivel jobb mint én, bár csak ne lennék, ha vissza csinálhatná az időt nem így tett volna,stb.. Utána vissza tértünk oda, ahonnan elindultunk. Itt talált magának megint valakit,( akiről tudta, hogy elég zűrös alak). Vettek is egy házat,ahova be költöztünk.De persze az nem volt elég amit anyám csinált velem itt is, elkezdte nevelő apám is. pl: Felbontottam az új kutya szalámit, mert nem láttam, hogy a régiből volt még 200g. Ezért kidobta a kukába, és üvöltözött velem. Mikor portörlést kellett végeznem, anyám ment és az ujjával nézte,hogy hol maradt por, ha talált a szekrény tetején, kezdhettem elölről az egészet..És még sorolhatnám. Nevelő apámnak semmi nem volt jó amit csináltam, de csak én. Nővéremet nevelő apám nem piszkálta, anyám vele sem volt kedves, de legalább nem "dolgoztatta", ő azt csinált amit akart, alig volt otthon. Anyám terhes lett, jött a húgom. Nevelő apám addig fajult az ivással, agresszióval, hogy egész nap terrorizált engem, és anyámat, de a fő célpont én voltam. ( Kereste, hogy miért üvöltözhet velem.) Ez még "oké" is volt kb. 1 hónapig, utána már a jött az, hogy amit tudott ütötte, ( szekrény, kutya, szék, ajtó stb.) Anyámat néha ütötte meg, még úgy is, hogy a húgom ott volt anyám kezébe,de nem komolyan szerencsére. Minden este, reggel, és napközbe arra riadtam, hogy üvöltöznek, hallom ahogy törik valami. Általába az ajtómat ütötte, ha bezártam az ajtóm akkor kitépte.. Ez ment 3-4 hónapig, utána elköltöztem mamámhoz, hogy ne éljem át ezt az egészet. "Tökéletes" is lett volna minden, ha nem azt hallgattuk volna egész nap telefonon, hogy mit művel éppen a nevelő apám. Anyám csak néha jött hozzánk, de akkor is üvöltözött ott, és szidta mamámat mindenért..Gondolom azért, mert ki volt készülve..

Az iskolába szerintem én voltam a legdepressziósabb gyerek,szünetben fal mellett,velem próbáltak barátkozni, de én senki felé nem tudtam nyitni. Mamámmal a kapcsolatunk jó volt nagyon az elején, de idővel annyira ki volt készülve mamám, anyám miatt,hogy ez ránk is kihatott, de azért elvoltunk..De ez sem tartott sokáig. 3-4 hónap múlva mamám elhunyt. Így egyedül maradtam a házban, pont télen, fűtés, és pénz nélkül. Anyámtól nem kértem pénzt, mert annyira utáltam. Ő nem látogatott engem, bár mondta, hogy aludhatok nála. 1 hétre volt 1kg kenyér, és egy kevés párizsi. A szobába megfagyott a víz,mivel az ablakon jött be a hideg nagyon. De ezen is átvészeltem magam. Az egyedüllét és ez az egész , az én lelkivilágom annyira tönkre tette, hogy a középsuliba villanyszerelőn, pár napot tudtam bent lenni. Alig kaptam levegőt,pánikrohamok törtek rám, és beszélgetni sem tudtam senkivel. Kiírattam magam avval az érvel,hogy nem tetszik a szakma(Pedig semmit nem láttam belőle). Azóta anyám eljött nevelő apámtól, egy albérletbe húgommal, és így jobb most. Nővérem az élettársával ideköltöztek hozzám a házba. Jól megvagyunk, de nővérem élettársa idegbeteg sajnos. Én pedig "flegma" vagyok, bár szerintem amennyire én vagyok, annyira minden ember az. És ilyenkor teljesen rám förmed, agresszív lesz, hogy vele ne flegmázzak, mert rossz vége lesz, és ilyenkor el kezd szidni, mindent felhoz, amit valaha is rosszul csináltam, ilyenkor nem beszélünk egy ideig, de kb. 1 hét múva már helyre jövünk. Én semmiért nem szoktam szólni, csak magamba. Nem szedik össze a szemetet, takarítani nem segítenek,amit ott hagynak a konyhába, a rizs a mosogatóba, kutyának a nap 70%-ba én adok inni, a kutyával is csak az elején foglalkoztak sokat, amikor kicsi volt, de persze amikor én simogatom, vagy mellém fekszik, akkor jön az, hogy átszoktatom magamhoz, ne nyúljak hozzá.. Dolgozni együtt jártunk nővérem élettársával, de sehol nem voltunk sokáig, mert 10 óra, meleg van, korán kell menni, ez nem tetszik.. És ilyenkor én is mentem vele, mert egyedül képtelen vagyok dolgozni, vagy suliba menni. Mamám halál óta eltelt 1 év. Most szeptemberbe beiratkoztunk a közeli városba, levelező érettségire, hogy munka mellett tudjunk tanulni. De ez is ennyi, mivel "messze van", és munka mellett nem megoldható, de persze nem dolgozunk, mert "nincs". Most be szerettem volna iratkozni(egyedül), valamilyen szakmára levelezőn, ahol csak néha kell bemenni egy héten, és így kevesebbet kellene emberek között lennem, de elkésem pár nappal, és így nem vettek fel sehova. Megint 1 évet elcsesztem. Erre az egészre jön a legjobb érzés,amikor azt érzed, hogy volt szerelmed valamikor, de elveszítetted, és vársz rá...?... Ez a nyomasztó érzés szokott elfogni közel 1 hónapra akkor, amikor megnézek egy olyan filmet, amiben ez játszódik le. (PL:A Vadász és a Jégkirálynő).

Nos a kérdésem az lenne, hogy mit tehetnék, hogy normális tudjak lenne? Hogy hozzam magam helyre? Pszichológushoz nem szeretnék menni, mert nem látom értelmét.. Úgy nem lehet valakit helyre hozni, hogy beszélgettek, és gyógyszereznek.. Nem tudom mit tegyek, de ez már bosszantó.. Hiába erőlködök,hogy bemenjek egyedül egy munka helyre, nem tudok..

u.i: Anyámmal már jobb a kapcsolatunk, többet vagyok ott a húgom miatt. Viszont nagyon nehezemre esik bármit is segíteni anyámnak, és bárkinek is, aki valahogy megbántott. Pedig én szeretek segíteni másoknak. Buszon ha nő van a közelemben,vagy ha idős valaki akkor előre engedem, átadom a helyem. Boltban is előre engedem általában az időseket.. De persze nem vagyok tökéletes, sok hibám van, amit be is látok, de én próbálok is tenni érte. (Elnézést, ha össze vissza van, vagy ismételtem valamit.)

Köszönöm,hogy elolvastad, és ha valaki tudna segíteni, vagy tanácsot adni. :)