Milyen érzés lehet az élet egy olyan embernek aki nem depressziós?

Ha van aki szeret, megbecsül, érdekli mi van veled, akkor megtapasztalhatod.

Van ilyen személy az életedben? Ha nincs, akkor keress!

Jó.

Tudod miért?

Mert nem fogok a múlton kattogni, meg mindenkit hibáztatni, azért, mert én elbäsztam dolgokat.

Folyamatosan formálom és alakítom az életemet, eljárok szórakozni, új élményeket szerzek, megbecsülöm a munkámat, és jó emberekkel veszem körbe magam.

Ha elkezdenék lefelé csúszni, akkor csak annyit mondok magamnak: tulajdonképpen mi a kurvä @nyád bajod van neked? Van munkád, vannak szerető barátaid, van hol laknod, enni is tudsz mit és úgyis mindig lesz valahogy.

Hát dolgozni szerintem sokaknak depresszió nélkül sincs kedve (vagy tanulni), de boltba menni már inkább (ha nem csak előre felírt dolgokat, létszükségleteket vesz, hanem olyan dolgokat is pl. édesség, rágcsálnivaló, sajt, gyümölcslé, de kb bármi amit közben megkíván). Azoknak sincs mindig jó kedvük akik nem depressziósak, de előfordul persze, a másikra emg: én inkább örökké akarnék élni sokszor (legalábbis eléggé zavar a gondolat, hogy lesznek dolgok a jövőben amiket majd nem látok, vagy tapasztalok meg)

Nincs valami célod, nem akarsz valamit elérni, megtapasztalni, vagy valamiben fejlődni, vagy akár a legjobb lenni akár? Nem szoktál játszani, nincs benned versenyszellem? Vagy nem akarsz bebizonyítani valamit a világnak? Esetleg valami kapcsolatod (legyen az baráti vagy párkapcsolat) amit fejleszteni akarnál? Vagy valami testmozgás, sport amit szeretsz?

Ilyesmiket próbálj meg erőltetni, ha jobban akarsz lenni szerintem.

A nem depressziós emberek sem mindig boldogok. Sőt, olykor ők is mocskosul boldogtalanok, a különbség, hogy a"depresszió" az nálunk nem alapállapot.

Feldmár szerint nincs is olyan, hogy depresszió. Ne értsd félre: úgy érti, hogy Ezt csak az orvosok címkéznek, mert a gyógyszergyártók órási pénzt húznak ebből. Én ebben azért némileg kételkedem, de nyitott vagyok más meglátásokra.

Szóval én pl:

őszintén? nekem is van RITKÁN olyan gondolataim, hogy jobb lenne meghalni. De eszem ágában sincs ténylegesen tenni is érte. Sosem maradtam ennyi ideig benne.

De igen, főleg a nehezebb időszakaimban voltak ilyen érzéseim. - Mai nekem meg fura, hogy más embereknek nincsenek soha. Pl párom is hülyének nézett, mikor egyszer ilyet szóltam.

JA és, élni sem akarok örökké. Minek? Én inkább úgy érzem, hogy ez az élet itt (bőven) elég. Pláne ha megöregszel.

Boltba is utálok menni néha, máskor meg jó.

Néha az is, ha magányos voltam, hogy csak úgy felültem a villamosra és emberek között, fények, nyzsi között voltam. Vagy hogy lementem sétálni, szeretem este a város fényeit is.

"Ha van aki szeret, megbecsül, érdekli mi van veled, akkor megtapasztalhatod. "

Ez is hülyeség szerintem. Mármint ez nem megoldás, inkább olyan, mint egy tünet kezelő gyógyszer, amit felírnak. NA de komolyan azt gondolja bárki is, hogy gy másik ember fogja meghozni a saját sza.ros kis életébe a boldogságot?? Az szerintem elég ostoba dolog, több okból is. ÉS még egyszer, csak időleges megoldás. Nem egy ember lett öngyilkos depressziósan hosszú kapcsolatban.

"van kedve dolgozni jarni?"

Nem mindig van. De általában MOST, és ITT igen.

Ahol nem volt,arról váltottam, pont ezért, mert tudtam, hogy nem ezt akartam.

Tudtam, hogy mi az, ami nem tesz boldoggá.

Simán ot hagytam sok helyzetet, munkahelyet is, mert egyenesen boldogtalan voltam.

Te mit szeretsz? Rájöttél már? Milyen időtöltés tölt fel, foglal le, érzed a flow-t, hogy most hamarabb megy az idő?

Mi érdekel? Milyen célod, terved van?

HA ezeket nem tudod megválaszolni, nem véletlenül vagy depressziós. HA meg tudod, akkor tenni kell érte, persze néha ez is rohadt nehéz. Szenvedtem rendesen én is.

De összességében túl vagyok a nehéz időszakokon, és elégedett, néha boldog is vagyok. De a boldogság az egy állapot.

Mindenkinek magának kell tennie az életéért, mert más nem fog. Szerintem ha elkezded a saját életed élni, az elvárt/ mások által elvárt helyett, akkor az ember tényleg érzi, hogy most "él", és nem vagy kevésbé lesz depressziós.

N

4. vagyok, kérdező és 7. próbáljatok ki talán valami extrém vagy küzdősportot, vagy valamit ami felviszi az adrenalinotok.

Fiatalabb koromban nekem is volt egy rövid időszakban depresszióm, volt két öngyilkossági kísérletem is, bár az utolsó nem közvetlen a depresszió miatt, hanem mivel voltak olyan gondolataim az lett az eredménye egy rövidzárlati reakciónak amikor megijedtem valamitől (nem fizikai fenyegetéstől). A lényeg, hogy kvára fájt (sósav), de rögtön segítséget is kértem, és természetesen maradandó károsodást is okozott, de azóta nem voltam depressziós és egyszer sem gondoltam ilyenre (komolyan, legfeljebb csak egy pillanatra, amikor nagyon szenvedtem a rehabilitációs műtét után), az életösztön rögtön eltörölt minden ilyenféle gondolatot.

Nyilván az enyém nem egy követendő példa, de ha nem segít amit az első válaszomban írtam, akkor keresettek valamit ami előhozza az életösztönötöket. Legyen az bungee jumping, vagy valami harc, vagy esetleg még valami harci játékról tudom elképzelni, hogy működhet (talán egy intenzívebb, vagy rendszeresen űzött paintball esetleg?).

5-ös vagyok.

Amit 8-as írt, abban talán az is benne volt, hogy rájött, hogy élni nem kötelező. Tök sz.ar lehet úgy élni, hogy nekem még ki tudja meddig éldegélnem KELL. Pedig nem kell.

Szerintem ott lehet erre te is rájöttél, hogy élni nem MUSZÁJ, miután láttad, milyen könnyen eldobhatod. Szerintem a felismerés IS adhat más nézetet a dolognak.