Hogyan győzhetném le a félelmemet, amikor egy másik emberrel beszélek?

Nekem ez azzal párhuzamosan múlt el hogy kezdtem megutálni az embereket.

Érdekes hogy minél bunkóbb lettem annál inkább keresték a társaságom egyesek.

Jó a kérdés, szintén ugyenez a gond,

3 éve külföldön élet+suli+munka,

elég volt pár kezdeti csalódás, és ilyen dolgokat okozott, annak ellenére, hogy rengeteg pozitív megerősítés ér

fogadjuk el és szarjunk bele, hogy ilyenek vagyunk, idővel változni fog, az egyik legjobb dolog amit tehetsz, hogy elfogadod, a legrosszabb az, hogy nem

Ha semmi sem jut eszedbe "nagyon érdekes, amit mondtál, akarsz még mondani valamit?"

Igen (hallgatlak)

Nem. (örülök a beszélgettünk, további szép napot)

Viccet félretéve. A másikra figyelj (miért vakarta meg az orrát? Miért ért a nyakához? Miért ért hozzá a kezével a vállamhoz? Miért vette elő a telefonját? Miért kacsintott rám? Miért vakarta meg az arcát? Miért csapott a fenekemre...stb Miért dugta a kezét zsebre? Miért mutat egyik lábfeje felém a másik arra?)

(Miért meséli ezt? Miért mondja ezt? Mit érez? Miért kérdezi ezt? Miért akarja tudni? Milyen választ akar hallani?)

Mit mondjak neki? Hogyan reagálna, ha felnéznég az égre, ő is felnézne? Mi történne, ha direkt megvakarnám az orrom, ő mit csinálna, a fenekét vakargatná? Mi történne, ha direkt ásítanék? Ő is ásítana? Érdeklődne, hogy miért ásítok? Megkérdezné, álmos vagyok? Megkérdezné, mikor feküdtem le? Azt hinné unom, amit mond? Örülne, ha azt mondanám neki "nagyon okos dolgokat mondasz!" ?

Mi történne, ha kést rántanék és a torkához szorítanám? Mi történne, ha ő tenné ezt velem? Most miért gondoltam ezt?

A lényeg az volna, hogy túl sokat agyalsz, légy spontánabb, természetesebb. Nem kell mutat nod magad ilyennek olyannak, senkit sem kell lenyűgöznöd bátorságoddal, szellemes beszédeddel, határozott hangoddal, kommunikációs képességeiddel.

Te csak légy, aki vagy s engedd megtörténni amit érzel.