Ezt nevezik kapuzárási pániknak, jogosan érzem ezt a dolgot?

A lényeg annyi, hogy az én koromban már szinte mindenkinek gyereke van,élettársa sőt már 19 évesen,18 évesen van aki lekötelezi magát egy másik ember mellett (ezt nem tartom valami logikus dolgnak) de azért néha nagyon szarul érzem magam.

Most vagyok 25 éves, és eddig sok kapcsolatom volt de csak rövid távú volt az összes, igazából egyik sem volt nevezhető valami egészséges kapcsolatnak.

Nem rég szakitottam az volt a barátnőmmel, és nem is csak ez a fájdalmas, hanem most azt érzem hogy talán örökre egyedül fogok maradni....teljesen megváltozott bennem valami.

Nagyon rossz érzéseim vannak sokszor ezzel kapcsolatban.

Egyedül maradtam sokszor úgy érzem, hiába vannak körülöttem az emberek akkor is ezt érzem...mintha magányosan csak mennék a világban, nem önsajnálat mert régen is volt már velem hasonló viszont most rendesen furcsa lett a dolog.

Mindig is más voltam mint a többi ember mármint teljesen más dolgok érdekeltek mint a többieket, ha a többi 50 ember jobbra ment...akkor én balra, vagy fordítva.

Szóval a lényeg a nnyi, hogy volt már valaki hasonló helyzetben, és megoldódott ez a dolog magától?

Mert most hiába csajozgatok stb, igazából nem is akarom azt a másik partnert tényleg szeretnék újra szerelmes lenni, szeretnék végre egy jó kapcsolatot amiből akár komolyabb is lehet gyereket stb...viszont én nem tudom mivan.

A volt barátnőm is vissza akart jönni hozzám, de nem is szeret tudom!

Teljesen feladtam azt, hogy megtaláljam úgymond a nagy ő-t.