Mit gondoltok egy ilyen emberről? (Mondható még normálisnak? )

Gyerekkora óta számtalan pszichológiai gonddal küzdött, volt hipohonder, anorexiás és komoly magatartási problémákkal is küzdött. (Ezekből aztán "kigyógyult".)

A későbbiekben pedig piszkálás miatr komoly önértékelési gondjai lettek és alig maradt önbizalma. Konkrétan értéktelennek gondolta/ja magát.

Emiatt pedig kifejezetten zárkózott is lett, nehezen nyit mások felé, rosszul érzi magát idegenek között, sőt gyakran szorong is.

Barátai ugyan vannak, de nem sok, újakat nehezen tud szerezni. Egyre nehezebben tud beilleszkedni új közegben. (Pedig ezzel gyerekként nem volt gobdja.)

Bizonyos egészségügyi problémák miatt nagyon gátlásos is lett, és emiatt a nőkhöz sem mer közeledni, emiatt kapcsolata sem volt még. Igaz alapvetően amúgy is úgy érzi, hogy túl jó hozzá bárki, úgy véli, hogy nála jobbat érdemelnek a nők.

A szülei felé pedig komoly megfelelési kényszere van, emiatt előttük sem mer teljesen megnyílni. Mondjuk ez utóbbi senki irányába nem megy neki, ha valaki bántja azt is inkább magában tartja, nem mondja el sem a közeli barátainak, sem a családjának (akik támogatják és szeretik).

Jellemző még rá, hogy nagyon nyugodt, kimért és mindent alaposan végiggondol mielőtt cselekszik (talán túlságosan is túlgondol, túlkomplikál).

Alapvetően őszinte, nem szeret átverni, becsapni másokat, nagyon lelkiismeretes és komoly igazságérzete van.

Általában segítőkész, nem szeret senkit cserben hagyni, és hűséges is, tovább szerény, a dicséretekkel nem is igazán tud mit kezdeni.