Mit csináljak, ha odajön egy koldus hozzám az utcán?

Ki hogy érzi...

Ha rosszul érzed magad akkor adj neki. Ez rád van bízva.

A helyes az volna, ha béke és intelligens viselkedés lenne a bolygónkon. A helyes az volna, ha minden ember alapvető természetében benne lenne a jóindulat és a szeretet, ha minden ember tudatában lenne annak, hogy a tetteinknek következménye van az egész emberiségre nézve. Ha az emberek alapvetően szeretettel és békével fordulnának mindenhez és mindenkihez, talán nem volna ennyi szegény ember, s talán nem volnának hajléktalanok. Ha így lenne, nem volna gyilkosság, háború, nem lennének önbizalomhiányos, depresszív emberek és hadd ne soroljam. A hajléktalan, sorsavesztett, kitaszított embertömeg is ugyanígy idetartozik.

Nem az a kérdés, hogy helyes-e, ha ezt az utólagos következményt más, de mégis ugyanolyan polgárok próbálnák menteni... a helyes az lenne, ha meg lenne előzve. Az emberiség rátér egy helytelen útra, s az út végén azon gondolkodnak, mi volna helyes, hogy elfedjék ezt a helytelenséget?

Épp a múltkor írt ki egy nőismerősöm egy megosztást. Rendszeresen odamegy hozzá egy hajléktalan srác a napi útja egy részén. A lényeg az volt a szövegben, hogy 200 forint helyett többre menne egy papírcetlivel, amin van egy telefonszám, egy cím, ahová elmehet és segítenek neki újrakezdeni.

A hajléktalan réteg, a háborúk, a túl sok munka-kevés fizetés, tehát a szegénység, a mókuskerék, mind-mind társadalmunk kicsorbult, elferdült dimenziója... mint a rüh a bőrön... Nem szükséges ott lennie, mégis ott van...

Én egyébként nem szoktam adni.

5 éve még adtam, emlékszem egy olyan esetre is, amikor még nagyjából tapasztalatlanul jártam Budapesten, leszálltam a vontról, s már a Nyugatiban nekem jött egy nő, én meg, csak hogy leszálljon rólam, adtam neki 500 forintot. Lehetek szívtelen, önző és kapzsi, de megbántam, mert még most is a szüleim támogatnak, nehezen keresik meg a pénzt, idősödnek, kezdenek kifáradni.

Most meg egyetemista vagyok Budapesten, rengeteg pénz elmegy, nekünk sem csak úgy terem, úgyhogy nem fogok más embernek adni. Sosem lehet tudni, hogy mire fogja elkölteni.

A legjobb megoldás talán az egyébként, hogy adok neki valami kaját, ha épp van nálam, vagy veszek neki valamit.

Emlékszem valami olyan esetre is kb egy éve, hogy utaztam a villamoson és odajött hozzám egy egyébként szimpatikus srác, hogy ő művész, csinál nekem valami graffitit. Mondtam, hogy jó. Csinált is valamit, talán a nevemet leírta remegő kézzel egy gyűrött papírra az ingó villamoson a térdén, s utána mondta, hogy x összeg lesz (pár száz forint lehetett, max egy 500-as szerintem). Még adtam is volna neki, elkezdtem keresni a tárcámat, de nem volt nálam. Csalódott lett, és mondott valami olyat, hogy ilyen esetben akkor máshogy írja alá, s áthúzta az egészet, valami teljesen mást odaírt, mintha megbélyegezne, hogy én bizony a társadalom egyik pökhendi tagja lennék, aki lenézi a többit, aki rossz, nekem nem jár az ő rendes, kedves aláírása.

De volt már anyázó esetem is, ahogy szerintem mindenkinek.

Ha adok pénzt, béke és szeretet van, ha nem adok, akkor dögöljek meg a krv anyámba.

Ha menet közben kap el, csak megrázom a fejem és megyek tovább. Ha állok és úgy jön oda, megmondom, hogy nincs, ha nem hagy békén, arrébb megyek. Legutóbb egy nyomorult zsebkendőt nem tudtam kitúrni a táskámból anélkül, hogy ne talált volna meg egy csöves este. Pofátlanok nagyon, már rosszul vagyok, mikor jön oda, hogy szia, hellóka, bocsi, csak.... Nem vagyunk haverok...

Inkább támogatnék olyan alapítványt, amelyik segít ezeknek az embereknek talpra állni, nem pedig az utcán kéregetnének piára valót, holott bőven el tudnának menni valamit dolgozni, ha akarnának.

Ha rosszul érzed magad, amikor nem adsz neki, akkor adj...

Én személy szerint soha nem adok pénzt kéregetőknek, több okból is. Egyrészt mert mindenki a saját sorsának kovácsa, az, hogy valaki hajléktalanná vált, mindenképpen az adott személy hibája. Ne az én pénzemen vegyék a kis kannásborukat...

Másrészt meg beszéltem egyszer egy szociális munkással, és ő mutatott rá a tényre, hogy a hajléktalanok, mivel havi szinten körülbelül annyi pénzt koldulnak össze, amennyit egy átlagos dolgozó ember megkeres, ezért inkább kint maradnak az utcán koldulni ahelyett, hogy igénybe vennék a csak nekik létrehozott és drága pénzen fenntartott szociális ellátórendszert, amit többek között az én adóimból is finanszíroznak.

Én egy fillért nem adok.

Lehet mondani hogy gonosz, szemét ember vagyok, mert rájuk sem nézek. De fordítva a hajléktalanok pont ugyanezt csinálják. Nem az embert látják benned, csak a potenciális pénzforrást aki megdobja őket egy kis apróval.

Én volt már hogy 1-2-őt el is küldtem az anyjába. Az egyik konkrétan 4x jött oda kéregetni míg a villamosra vártam. A másikkal meg heti több alkalommal összefutok és a meghallom az "Uram, uram, elnézést uram" szövegét akkor már ideges leszek.

Kezdjük ott, hogy senki nem köteles a saját maga által megkeresett pénzből másnak adni, csak azért, mert ő ezt követeli.

Ez a kérdéskör igazából jóval bonyolultabb annál, minthogy egy kétszavas válasszal le lehetne rendezni. Pár éve történt ez az eset, én épp munkanélküliként egy tanfolyamra jártam, és hazafelé a vasútállomás környékén egy nem túl bizalomgerjesztő külsejű ember csapott le rám, hogy a szívbeteg fiának nem tud gyógyszert venni, és kéne még egy ezres, hogy ne haljon meg. Nem tűnt túl hihetőnek a sztori, de oké, adtam neki, ki tudja, hátha mégis rendes ember. Erre elkezdi, hogy nem tudnék egy kicsit többet? Mert még kétezet kéne, hogy megvegye a gyógyszert, meg akkor már ebédet is venne. És szinte már követelte, hogy adjak, mondván "ő látta, hogy van nálam több pénz is". Na, akkor szakadt el a cérna. Akkor már nem a tőlem megszokott türelemmel és nyugalommal, de elmagyaráztam, hogy ez rohadtul nem így működik, hogy ő gondol egyet, és arra bárkinek oda kell adnia a pénzét. Ő legfeljebb hálás lehet azért, ha valaki ad a sajátjából valamennyit, de semmiképp nem követelőzhet. Aztán folytatta tovább, mire én visszakérdeztem, hogy mi is pontosan a betegsége a fiának, és milyen gyógyszert szed rá? Természetesen egyikre sem tudott válaszolni, de azért tovább követelőzött, mondván nem csak magamat kéne néznem, hanem tekintettel kéne lennem a rosszabb sorsú emberekre is. Erre csak annyit mondtam, hogy akkor legalább annyit elvártam volna, hogy ne hazudjon, ha már egy vadidegen segítségét kéri, és hogy inkább köszönettel tartozna azért, hogy egyáltalán adtam neki, és nem szemrehányással. Majd közöltem, hogy ha ez a vita tovább tart, akkor szívesen idehívok egy rendőrt, hogy igazságot tegyen. Na, arra aztán elviharzott, egyenesen be a legközelebbi kocsmába. Mert ugye már gyógyszereket is lehet vásárolni a kocsmában. :)

De volt olyan, akinek tényleg kajára kellett. Bár egy idő után már azt csináltam, hogy ha valaki ételre kért pénzt, inkább vettem neki a legközelebbi boltban fél kiló kenyeret, egy vajat meg tíz deka párizsit. Amelyiknek a "rakéta" jelenti az ételt, az úgyse fogadja el ezt a fajta segítséget. :)

Általában (ha megengedhetem magamnak, hogy épp "szórjam a pénzem") mérlegelni szoktam, már amennyire lehetséges, hogy azért mégse olyanoknak adakozzak, akiknek azért kell, hogy cigit meg piát vegyenek rajta. Ha most minden kéregetőnek adnék annyit, amennyit kér (követel), akkor a hónap harmadában csak azért dolgoznék, hogy nekik legyen piára meg cigire.

Aztán persze vannak a bérkoldulók is. Ők azok - sokszor testi fogyatékkal rendelkező emberek - akiket kitesznek egy forgalmas útszakaszkoz, majd nap végén az összekoldult pénznek talán a negyedét megkapják. Ez megint egy komoly kérdés, hogy ha egy bérkoldulónak adunk pénzt, azzal vajon tényleg jót teszünk vele?

én adok mert van bőven

feladatomnak érzem

, nem érdekel mit csinál vele

"az, hogy valaki hajléktalanná vált, mindenképpen az adott személy hibája"

Ez azért nem teljesen igaz.

Ahhoz, hogy valaki hajléktalanná váljon, egy elég hosszú út szokott vezetni, amiben bőven vannak rajta kívülálló okok. Ritka az, ha egy hajléktalan kizárólag önhibájából válik azzá.

Az persze igaz, hogy az esetek döntő többségében azért lehetett volna tenni azért, hogy ne csússzon le teljesen.