Gonosz, szívtelen vagyok, ha csak akkor adok pénzt a kéregetőknek, ha épp van a zsebemben?

Nem vagy se gonosz, se szívtelen.

Én soha senkinek sem adok pénzt, mert nem minden kéregető arra költi amire adom. Inkább elmegyek vért adni, azt biztosan olyan kapja aki megérdemli.

Nem érzem magamat a fentiek miatt se gonosznak se szívtelennek.

Nem.

Volt idő, amig adtam, - benyúltam a zsebembe és nem számolgattam, apró volt. Aztán egyre többen, egyre pofátlanabbak, magabiztosabbak, erőszakosabbak, cinikusabbak lettek és olyan szintre emelkedett országunkban a szélhámosság, hogy ember meg nem mondja már manapság, hogy kik azok, akik valóban rászorulnak adományra, ill. kik azok, akik nem.

Példák:

Moszkva téren adtam pénzt egy suhancnak kora este.

Másnap reggel a mozgólépcsővel szemben - a földön fetrengve - vedelte a kannás bort.

Villamoson is nyúltam már a zsebembe - és megsegítettem egy embert ugyancsak apróval.

Másnap füstölgő cigarettával a szájában mosolyogva találkoztam ugyanazzal az emberrel.

Volt arra, is példa, hogy a kéregetőnek kaját adtam, mire közölte, hogy neki nem kell a kaja, pénzt adjak.

Ezek után kitettem a "nyújtott középsőujj" táblát - már csak azért is, mert Budapesten nincs olyan hely, ahol nincsenek ott:

zebra, aluljáró, lépcső alja, lépcső teteje, jelzőlámpa, parkok, terek, utcák, tömegközlekedési járművek. Mindenhol!

Persze mindegyik csak a maga kis "pár forintját" kéri, - ami huszasokban számolva is rövid idő alatt felőrölné gyakorlatilag a jövedelmemet, annyian vannak.

Tehát, NEM!