A nők mennyire várják el a fizikai védelmet a párjuktól?

Ilyen szinten biztosan nem tolerálnám, ez inkább egy tini dolog.

Én elvárom a páromtól, hogy megvédjen és ne húzza be fülét farkát, ha probléma adódik. Ha mondjuk sétálnánk az utcán és valaki szándékosan megütne, akkor a párom biztosan behúzna neki egyet és nem rohanna el, hogy "majd feljelentem őt az otthon melegéből". Nem is kellene nekem olyan férfi aki mindenkinek a torkának esik csak mert rám mertek nézni.

Én semennyire. Magas vagyok, izmos régen sokat úsztam, boxoltam. És még harcművészetet is szeretnék majd tanulni. Megtudom védeni magam.

Szerintem csak az alacsony, vékony, törékeny lányok azok akik elvárják ezt a védelmet. Mondhatni ez a női ideál.

A környezetemben is ezt tapasztalom.

Egyénfüggő, de az én ismerettségi körömben általában annyira, amennyire az józan ésszel elvárható.

Nyilván ha valami történik vele, evidens, hogy a segítségére sietek, de a segítség nem kötelezően jelenti azt, hogy na, akkor törjük be a másik orrát.

Úgy gondolom, azért az őskor óta elég sok idő eltelt, és annál civilizáltabb időket élünk, mint hogy a fő erény az legyen, hogy ki kit hogyan tud rommá veretni.

Persze, az sem egy megnyerő viselkedés, ha magára hagyom a bajban, és csendesen végignézem, hogy hadd taperolja végig minden pasas egy buliban, de úgy gondolom, ezen két viselkedésminta között azért van egy egészséges arany középút. Igen, neki is van szája, és nyilván ki is nyitja, ha kell, de ha valaki zaklatja a barátnőmet, nyilván nem csak lesek, mint borjú az új kapura, hanem ha az ő szavából nem ért, megmondom, hogy viselkedjen értelmes emberhez illően, különben megy a feljelentés.

De emellett a kölcsönösség híve vagyok, és ha valakivel szeretjük egymást, evidens, hogy ő is segít, ha én lennék kellemetlen helyzetben. Nyilván segítség alatt most nem azt kell érteni, hogy jöjjön, és pofozza fel azt, aki épp elkezdett taperolni, de ha adódik olyan helyzet, akkor tudom, hogy ő sem állna tétlenül.

Igen, vannak olyanok, ahol a fő szempont, hogy egy gorilla legyél - jellemzően az atomfizika doktorátustól fényévnyi távolságban levő, mindenüket kitevő diszkós riboidok körében -, de a női populáció messze nem csak belőlük áll. ;)

"És mondjuk 10-ből 6-7 kapcsolatnak ez adja az alapját (legalábbis az én környezetemben). "

Akkor a te környezeted kivétel, mert ez egyáltalán nem átlagosan jellemző.

Én személy szerint azt gondolom, hogy értelmes ember kommunikációval oldja meg a konfliktusait. Verekedni primitívség, és maximum önvédelemből vagy mások védelme érdekében elfogadható.

Én azt várom el, hogy vészhelyzetben megvédjük EGYMÁST!

Ha esetleg előfordulna, hogy már nincs más választás, szép szóval, humorral, határozott fellépéssel, stb, sem lehet megoldani a helyzetet, és a helyzetből való kivonulás sem opció, akkor segítsen megvédeni magam fizikailag. De ilyen helyzetet nem igazán tudok elképzelni a mindennapokban.

Én semennyire.

1. meg tudom védeni magam

2. a párom 166 cm, szóval nem kell, hogy ugráljon

3. de nem is fog senkinek nekimenni, ellenben pillanatok alatt eléri, hogy a másik tudatlan senkinek érezze magát (vitában pedig legyőzhetetlen) - EZ szerintem sokkal fontosabb, minthogy pattogjon és azzal akár engem is veszélybe sodorjon

28n

Hát ha viszont 4-5-en ólálkodnának körülöttünk, akkor

- amennyiben még van lehetőségünk, elfutnánk

- ha nincs, maga mögé terelne és szóban próbálna hatni rájuk