Miért tartják negatívumnak a kényszerbetegséget?

Mert a betegnek abból áll az egész élete!

Próbáld ki, hogy 5 percenként (állítsd be a telefon ébresztöt, hogy ne felejtsd el) kezet mosol, de alaposan, szappannal, körömkefével. Ezt csináld három-négy órán keresztül, és akkor valamennyi fogalmad lesz egy kényszerbeteg életéröl.

A különbség csak annyi, hogy neki belül van a jelzés, hogy kezet kell mosni és ha nem teheti meg valamiért, akkor pánikba esik és akár elájulhat vagy hasonló gondja lesz.

Nekem van egy enyhe kényszerbetegségem. Hidd el, nem jó dolog! Érzem, hogy feleslegesek bizonyos cselekvések, de ha nem csinálom meg, akkor utána akár órákig ezen kattog az agyam, és nem tudok másra koncentrálni rendesen. A minap én is írtam egy ilyen kérdés alá, lehet, te is pont azt láttad éppen, ott a lakásból való összekészülésről és távozásról volt szó. Míg más akár két perc alatt felkapja a ruhát, és úton is van, én sokkal lassabban készülök el: mindig végig kell néznem, hogy eltettem-e mindent, illetve hogy a lakásban mindent rendben hagytam-e.

A súlyosabb változatairól a kényszerbetegségnek pedig vitatkozni is felesleges. Legalábbis ott már te sem gondolod szerintem, hogy nem kellemetlen, amikor valakinek reggeltől estig néhány percenként meg kell szakítania a munkáját, és elvégezni valamilyen pótcselekvést, pl. kézmosást.

Addig a jó míg nem igazán érted a miérteket. Hidd el nem vagy vele egyedül, aki nincs benne az nagyon nehezen tudja elképzelni, hogy pontosan mi is ez. Én is elég erősen az voltam, most pár éve mondhatom azt hogy normális életet tudok élni, de előtt 3-4 évig kész idegroncs voltam, és ami a legrosszabb volt benn, hogy tulajdonképp senkinek sem tudtam elmondani, mert mikor próbálkoztam is vele, körülbelül dilisnek néztek, a végére meg már én is ott tartottam, hogy tényleg az vagyok.

Aztán pár emberrel interneten összeismerkedtünk, akik szintén OCD-sek voltak, velük azért tudtunk erről is nyíltan beszélgetni.