Ha elhanyagoljuk a kényszerbetegséget lesz e következménye?

Butaság, hogy csak orvos segíthet.

Sőt, egy bizonyos szintig nem is biztos, hogy tanácsos gyógyszert szedni. A legtöbb antipszichotikum nagyon durva (mellék)hatásokkal rendelkezik, amik lehet, hogy rosszabbak, mint maga a kényszerbetegség.

Viszont egy pszichológust lehet, hogy érdemes lenne felkeresned. Nagyon gyakran a lelki állapot arányban van a kényszertünetek súlyosságával.

Attól, hogy magatehetetlen legyél, azért nem igazán kell félned. Nagyon sok embernek van kisebb-nagyobb kényszerbetegsége, sokuk nem is tud róla, hogy ez az. És ami a legfontosabb, hogy ez nem olyan, mint a "klasszikus" szervi betegségek, amit ha nem kezelünk, egyre rosszabb lesz. Ez inkább egyfajta állapotnak tekinthető, ami általában változatlan szinten marad.

Viszont meg lehet tanulni együtt élni vele. Nagyon jól meg lehet tanulni elnyomni a tüneteket. Én már 20 éve tapasztalom magamon, élethelyzettől függően hol enyhébb, hol zavaróbb mértékben. De teljes életet élek, megtanultam már uralkodni a kényszereken, és senki meg nem mondaná rólam, hogy valami mentális problémám van.

Hát, azért az a helyzet, hogy ha téged zavar, akkor mindenképpen terápia kellene. Ha nem küzdöd le, ez a dolog súlyosbodhat, komoly szorongást okozhat (okoz most is), ami újabb kényszeres cselekedeteket szülhet, meg személyiség torzulást, és ebből kialakulhat egy öngerjesztő folyamat.

A kényszeres cselekvés önmagában nem nagy dolog, sokkal több embernek van, mint azt képzelnéd; kinél így, kinél úgy, a legtöbb észre sem vehető, mert nem okoz olyan mértékű szorongást, hogy az illető megakadjon közben. De tényleg odáig fajulhat, hogy gyakorlatilag képtelen lesz az illető bármit is csinálni, amíg bizonyos mozdulatsort tökéletesen el nem végez.

Nemrég olvastam el az Ördöggörcsöt Karinthy Mártontól, abban írja meg Karinthy Gábor esetét (K.M. nagybátyja volt), aki a kényszercselekedetekben olyan szintre jutott, hogy gyakran órákon keresztül egyetlen mozdulatsort végzett, mielőtt egyáltalán felkelt volna, ezért lemaradt a reggeliről és elkésett az ebédről.

Szóval a kényszercselekedet csak egy bizonyos szintig "ártalmatlan"; az a helyzet, hogy nagyon el tud durvulni.

"De én már ott tartok, hogyha este lefekszem és rossz gondolataim vannak, akkor leszállok az ágyról és újra lefekszek, egyszerűen nehéz a földről felhúzni a lábam az ágyra, mert mindig rosszra gondolok."

A rossz gondolataid ellen küzdesz így? Vagy miért szükséges? nem igazán értem. Csak este nem lehetnek rossz gondolataid, vagy nappal se?

Ha valamilyen gondolatot nem akarunk, annál inkább arra fogunk gondolni, ilyen az emberi elme. Azzal tudsz tenni ellene, ha helyette gondolsz valami jóra. Legyen tele a fejed jó gondolatokkal, h ne jusson hely a rossznak. Vagy pedig fogadd el, hogy te is ember vagy, és mint mindenki másnak, néha vannak rossz gondolataid.. Esetleg attól félsz, hogy ettől rossz álmaid lesznek?