A helyzet az, hogy már egy ideje szeretnék előadni valamit/ fellépni valamivel, csakhogy szörnyen lámpalázas vagyok. Szeretném is megmutatni, amit tudok, és nagyon fontos is számomra, amit csinálok, csak itt ez a kis bökkenő. Valaki volt hasonló helyzetben? Mi az , ami megnyugtat ilyenkor? (Esetleg gondolatok, vagy amivel meg tudjátok győzni magatokat, hogy nincs mitől félnetek.)
2017. nov. 20. 19:40
1/5 anonim válasza:
Én a hátam mögött az egyik kezemmel jó erősen szorítom a másik csuklómat, és senkinek nem nézek a szemébe.
2017. nov. 20. 19:49
Hasznos számodra ez a válasz?
2/5 anonim válasza:
Helló!
Én csak bizonyos szituációkban vagyok lámpalázas, ám az osztályom - vagy más osztályok - előtt simán lenyomok egy előadást órákon keresztül. 40-50 fővel még nincs probléma, a gond az egész sulinál kezdődik. Bár még nem próbáltam teljesen, de megtapasztaltam, hogy nagy a stresszhelyzet, amikor 300-400 gyerek előtt kell beszélni. Kezd kicsiben. Adj elő kisebb csoportoknak valamit. És fontos, hogy olyan témában ami érdekel és érted is. Mindig nagyobb a stressz, ha olyanról beszélsz, ami esetlegesen nem érdekel, pusztán valami érdekből csinálod. Én szoktam a szűk családnak is előadásokat tartani, az is sokat segít. Ha gondolod, akkor privát üzenetben szívesen válaszolok minden kérdésedre - feltéve, ha tudok! :-)
16 éves, szakgimnazista fiú.
2017. nov. 20. 19:58
Hasznos számodra ez a válasz?
3/5 anonim válasza:
En amikor szavaloversenyekre vagy dramaturgiara mentem az egyik kezemben ceruzat nyomkodtam, vagy mely levegot vettem es elkepzeltem hogy magam vagyok, nincs senki sem velem... Ha megakadtam, magam talaltam ki a vers reszet ameddig eszembe jutott a tovabbi szoveg...a fo az, hogy soha se allj meg beszelni.
2017. nov. 20. 20:05
Hasznos számodra ez a válasz?
4/5 A kérdező kommentje:
Köszönöm, hasznosnak tűnnek ezek a módszerek. :) megpróbálom alkalmazni őket, most úgy is lesz rá nem egy alkalmam :/
2017. nov. 20. 20:08
5/5 anonim válasza:
Én alapjáraton is mindig izgulós voltam, de amikor hangversenyen fel kellett lépnem akkor meg aztán főleg. Annó nekem a zongoratanárom azt mondta, hogy mondogassam magamnak: Csak én vagyok és a zongora. De ez másba is igaz. Olyankor gondolj arra, hogy csak te vagy és az amit csinálsz. Amit szeretsz csinálni.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: