Az mégsem jó, ha a párod olyan mint te?

Van amiben nagyon fontos, hogy hasonlóak legyetek pl, gondolkozásmód, néhány fontos kérdésben a véleményetek, pl vallásosság

De van amiben előny ha mások vagytok, hogy kiegészítsétek egymást pl erősségek gyengeségek terén.

Amúgy ha ugyanolyanok vagytok, akkor nem kellene, hogy unatkozzatok, hiszen mindent meg tudtok beszélni és ha valami érdekel, akkor az a másikat és érdekelni fogja. De ha abban hasonlítotok, hogy egyikőtöket sem érdekel semmi és mindketten depisek vagytok, akkor az nem egy jó párosítás.

"az ellentétek vonzák egymást" -- igen, az elektronikában valóban. De mi emberek vagyunk, és nem elemi részecskék.

A tapasztalatom az, hogy baromira nem az számít, hogy mennyire vagytok hasonlóak vagy különbözőek, hanem az, hogy mennyire találjátok meg egymásban a társat.

Fel lehet azt hozni, hogy a hasonlóság tök nyerő dolog (hogy is volt az kémiából, hasonló a hasonlóban oldódik? ;)), mert hiszen aki hasonló, az nyilván hasonlóan gondolkodik, jobban megért, mint más, stb. Meg fel lehet azt is hozni, hogy aki tőlünk eltérő, abban meg pont az az izgalmas, hogy "kiegészít minket".

Igazából mindkettőben van igazság.

Az biztos, hogy aki mindenben gyökeresen ellentétes veled, abban sok örömöd nem lesz, hiszen minden kapcsolat alapja az összhang. De tényleg van abban izgalmas, ha a partner tőlünk eltérő, de abban is van legalább annyi potenciál, ha hasonlít. Természetesen ha a zavaró negatívumok terén mutatkozik a hasonlóság, akkor nyilván az megnehezíti a kapcsolatot, ugyanúgy, mint ha a pozitívumokat tekintve mutatkozik ellentét.

Én inkább úgy fogalmaznám meg, hogy akkor lesz egy kapcsolat jó, ha a két fél kiegészíti egymást. Nem kell sem azonosnak, sem ellentétesnek lenni, a lényeg, hogy összepasszoljatok.

"Elméletileg azért nem jó, hogy a társak egyforma tulajdonságokkal rendelkezzenek, mert unalmassá válik az életük, netalán épp veszekednek egy csomót."

Akárhogy is nézem, de ha olyasvalakivel jövök össze, akinek hasonló az érdeklődési köre, pont, hogy akkor a legkisebb a veszélye, hogy unalmassá válna az életem.

"Én pl. otthon ülő típus vagyok, viszont nagyon szeretek elmenni kirándulni, sétálni, erre-arra. Ha a párom szintén otthon ülő típus lenne", és emellett ő is szeretne kirándulni, az maga lenne a főnyeremény. De most gondolj bele, hogy te szeretsz kirándulni, ő viszont utál. Vagy te nem mennél soha kirándulni, vagy ő érezné folyton rosszul magát, mert mennie kéne. Emellett mondjuk imádna bulizni, kocsmázni, te pedig nem... most vagy ő fogja halálra unni magát, vagy te fogod garantáltan minden szombat este pocsékul érezni magad, vagy nem lesz közös programotok. Tényleg főnyeremény lenne? :)

Ha jobban belegondolsz, te sem ellentétekről beszélsz, hanem ahogy írta, inkább komplementerekről. ;)

Ez csak az én véleményem, de szerintem az a jó, ha kicsit hasonlítunk, de jó pár dologban különbözünk.

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de szeretek vitatkozni. Nem arra a vitára gondolok, ahol mindenki mondja a magáét és nem érdekli a másik véleménye, mert neki van igaza, ráadásul könnyen el is fajul. Arra a vitára gondolok, ahol mindketten legalább minimálisan tiszteljük a másik véleményét és hajlandóak is vagyunk elfogadni azt, ha a másik meg tud győzni minket a saját igazáról, méghozzá értelmes érvekkel.

A legjobban a festéssel tudom ezt kifejezni. Olyan, mintha a világot egy tájképen akarnám lefesteni. Nekem van egy gondolkodásmódom, egy rálátásom a világra, ez egy darab "szín". Egy színnel nagyon unalmas és szegényes tájképet tudnék festeni. Ha vitázok valakivel és elgondolkozom az ő álláspontján, igyekszem megérteni és alaposan megvizsgálni, akkor megismerem az ő nézeteit, az ő "színét". Két színnel máris változatosabb és élethűbb képet tudok festeni. Minél több ember álláspontját ismerem meg, annál több "színem" lesz, és annál színesebben látom a világot - ez az én felfogásmódom. :)

Ha a párommal több dolgot másképp látunk, akkor van miről vitatkoznunk, lehetőségem nyílik arra, hogy egy újabb aspektusból lássam az adott témát. Ezt nagyon érdekesnek és hasznosnak tartom.

Szintén vonz, ha különböző hobbijaink vannak, különböző dolgokról tudunk különféle dolgokat. Lenyűgöz, ha egy férfi megmutat nekem valami olyat, amit ő jól tud, de én nem értek hozzá. Hogy egy hétköznapi (és talán kissé gyerekes?) dolgot mondjak - béna vagyok a videójátékokban, szinte azonnal meghalnék az első dark souls csatámban, pláne a boss csatákban. Talán pont ezért szeretem nézni ahogy más játszik, hogy ő ért hozzá, neki ez megy és velem ellentétben nyerni is tud. Sok más területen igaz ez rám :) Arról nem is beszélve, hogy elméletileg mi egy "csapat" lennénk. Ha valamihez én nem értek, de ő igen, akkor kiegészít és vice versa. Példaként: Talán én nem tudom megjavítani a leszakadt szekrényajtót, vagy ha igen, akkor csak több idő és szenvedés árán, mint a párom, de meg tudom varrni a ruháját, ami valahol elszakadt.

Ugyanakkor jó, ha vannak közös vonásaink. Ha mindketten szeretjük a játékokat vagy ugyan azt az állatot, van egy-két közös hobbink, közös tulajdonságunk, az mindenképp előnyös. Jó dolog a vita, de a túlzásba vitt vita mérgező.

Szerintem van akinél működik az ha nagyon hasonlóak, van akinél nem.

Vannak olyan ismerőseim akik évek óta együtt vannak, és nagyon jól megférnek. Én viszont biztos hogy nem birnék elviselni valakit aki nagyon hasonlít rám.