Te hogyan építenéd fel az életed, ha soha nem lehetne senkid?

Jól írják, gyökerek vagytok, ha csak családban tudtok gondolkodni.

Nincs két életem, de ha lenne, egyet egyedül élnék le.

Utaznék, olvasnék, filmeznék, futnék, drogoznék stb

Összejönnék egy azonos neművel, mivel biszexuális vagyok :D

Viccet félretéve, ha mindenki taszítónak találna... Azt hiszem én is a munkámnak élnék. Emberekkel, gyerekekkel foglalkoznék, talán szociális munkásnak tanulnék. (Ez egyébként is lehetőség nálam.) Illetve nem csak párkapcsolat létezik a világon, tehát sokat barátkoznék, pontosabban szorosan ápolnám a barátságaimat.

Igazság szerint nem sokat változnának a terveim, csak a szerelmem helyét más emberi kapcsolatok vennék át.

Lehet, hogy többet járnék egyházközösségbe.

Velemenyem szerint, olyan ember nincs, aki senkinek nem kell. Mindenkiben van olyan tulajdonsag, ami szeretheto, ami miatt lehet, hogy valaki beleszeret.

Mindazonaltal egy szemelynek kapcsolat nelkul is elnie kell az eletet, meg kell talalni azokat a tenyezoket, amelyek boldogga teszik ( munka, baratok, hobbi, szorakozas).

Szerintem ilyen nem létezik, hány példát látni arra, hogy még a legvisszataszítóbbak is találnak párt.......

Számomra paradoxon kérdés, mert sokszor az, hogy van párod épp attól függ, hogyan is építed fel az életed.

Szerintem csak azok nem esélyesek a pártalálásra, akik bemesélik maguknak, hogy nem lehet senkijük.

Részben boldog tudnék lenni pár nélkül, de nem lenne teljes.

Mivel egy zseni lennék feltalálnék valami jó dolgot amit aztán szabadalmaztatnék és meggazdagodnék belőle.

Mivel fiatalon meggazdagodnék a 20.-as éveim a világ körbeutazásával tölteném. Közben pedig akármit csinálnék jó pénzt tudnék vele kaszálni. Ezért megengedettnél magamnak egy közepes méretű kúrát Japánban. A 30.-as éveim első felét Amerikában tölteném csak azért, hogy szórjam a pénzt. A harmincas éveim második felében beköltöznék a kúriámba és a közelében megépíttetném a világ legnagyobb könyvtárát. Közben mivel még mindíg egy zseni lennék elkezdenék a robotikával foglalkozni. Mindeközben már rég milliárdos lennék és nem tudnám, hogy unalmamban mire szórjam a pénzt. Aztán a negyvenes éveim vége felé ráunnék a helyhezkötöttséghez és egy jó 5-10 évig megint csak utazgatnék.

A hatvanas hetvenes éveimet írással tölteném kiadnék néhány világsikerű könyvet. A nyolcvanas éveim vége felé már nem csinálnék semmit csak naphosszat olvasnék és teát szürcsölgetnék vigyázva, hogy ne essen ki a protkóm. A kilencvenes éveiben megírnám a végrendeletemet, amiben mindent a bátyám unokáira hagynék mivel nekem semmi esetre sem lennének leszármazottaim. A századik születésnapom az erkélyen ücsörögve a lemenő nappal együtt távoznék az élő sorából.