Volt már, hogy olyan helyzetben fingottatok, amikor nem kellett volna és emiatt szégyenkeztetek?

Tényleg jók a történetek! xD Hogy ne legyen vége, ezért így egy hónap elteltével sem riadok vissza attól, hogy választ írjak. :D

Nálam ötödikes táborban történt a legemlékezetesebb. Első nap volt. Éppen hogy túl voltunk a buszról való leszálláson, mentünk be a szállóba birtokba venni a szobákat. Olyan szobatársat kaptam, akit nem igazán ismertem még, ezért különösen ügyeltem arra, hogy nehogy elb@sszam valamivel az esélyeimet azzal kapcsolatban, hogy jó kép alakuljon ki rólam. Pakoltuk ki a táskából a cuccainkat. Egyszer csak rámjött az inger. Nem tudtam hová menni, mert ő is itt volt, tőlem két méterre, szintén pakolt. Úgy döntöttem, megpróbálkozom a kieresztéssel. Nagyon nagy erőt vettem magamon, mert nálam akkor lesz halk, feltűnésmentes, ha erőlködöm hozzá. Ha lazán próbálom, akkor fog durranni. Én egy kis apró fingásra voltam lelkileg felkészülve, erre nem hogy halk nem volt, de úgy recsegett, mint a Sokol rádió. Ezen már önmagában elszégyelltem magam, de nem akart vége lenni. Fogalmam sincs, egyszerűen honnan jött ennyi levegő. Már eltelt közben 8-10 másodperc is, de még mindig jött a fing. Azt hittem, elsüllyedek szégyenemben. Aztán már valahol 12 másodperc megszakítás nélküli orkán után mégiscsak vége lett. Olyan szinten sokkot kapott a szobatársam, hogy nem hogy nem hozta szóba, de kifejezetten ő volt az, aki terelte a témát. Szerencsére ha már durva volt, akkor már legalább tényleg úgy istenesen. Utólag arra jutottam, hogy ezt szerintem ő sem hitte el, hogy ilyen létezhet egyáltalán.