Mi van velem, illetve hogyan tudok ezen az állapoton túllépni (többi lent)?

Tizenhét éves, átlagos lány vagyok. Világéletemben visszahúzódó voltam, viszont ezzel együtt aranyos és mosolygós. Mindig is imádtam az embereket, próbáltam mindenkivel kedves és barátkozó lenni.

Október vége körül elkapott egy rossz hullám az életemben, és depressziós lettem (vagy ahhoz közeli állapotba kerültem, nem tudom pontosan). Nem történt semmi eget rengető, csak összegyűltek a dolgok (apukámmal romlott az amúgy sem fényes kapcsolatom, elegem lett azokból a "barátaimból", akik többnyire csak kihasználnak, híztam, nem ment a tanulás, sem a sport, stb...). Cigarettázni is elkezdtem, de azt azóta letettem, illetve a gödörből is kilábaltam. Jobban mondva, akkor azt hittem, hogy kilábaltam.

Mivel a problémák nagy része nem semmisült meg, csak enyhült, ha történik valami ezek kapcsán, ami engem érzékenyen érint, hajlamos vagyok visszaesni az önmarcangoló állapotba. Persze, mondhatná az ember, hogy ez minden lánnyal így van tizenhárom és húsz év közt, de tapasztalatból mondom, hogy ez durvább annál. Teljesen feleslegesnek és magányosnak érzem magam ilyenkor, és bár félve vallom be, olykor öngyilkos gondolatok is megfordulnak a fejemben. Aztán mikor túllendülök az adott behatáson (legyen az erre szükséges idő fél óra vagy több nap) még mindig érzem, hogy nem minden tökéletes az életemben, de túl tudok lépni bizonyos dolgokon. Ilyenkor elhiszem, hogy újra vidám vagyok. Aztán kisvártatva megint jön valami, és összetörök, a boldog időszak képei elsötétülnek.

A kérdésem tulajdonképpen az, hogy mit tudok tenni annak érdekében, hogy ne "essek vissza" többé?