Miért van az, hogy a nők sokkal könnyebben ismerkednek, illetve nehezebben tűrik a magányt?

Igazából azt próbálom megérteni, hogy miért lett oly divatos manapság a genderizmus és miért nem alapvetés, hogy férfi és nő teljes mértékben különbözik, testileg, neurokémiailag és pszichológiailag?

Miért bűn, ha ezt a különbséget evidenciának vesszük, és alapvetésként hivatkozunk rá, hogy egyes kérdésekben hatalmas szerepe van a társadalmi hatások mellett. Pontosan ugyan úgy, ahogy a genetikában, ott sem lehet különválasztani a genetikai és a külső társadalmi tényezőket pl egy hajlamosító gén vizsgálatakor (okoz-e bármilyen betegséget vagy sem). A férfi-női különbség gyakoraltilag a legtisztább genetikai különbözőség.

Csak a polkorrektség kedvéért kezeljük sok esetben egyformán a nemeket, vagy komoly tudományos bizonyítékok is szolgálnak erre?

Márpedig a biológia ellen hiába harcolunk. Nem fog egyik pillanatról a másikra megváltozni a neurokémiai rendszerünk, ami annyira konzervált, hogy évmilliók óta változatlan.

Ha csak valami elmebeteg el nem kezdi CRISPR/CAS9-el génmódosítani a humán genomot és létrehozza a tökéletes semleges nemet, a férnőt. Evolúció által sem fog megváltozni ez a következő évezredekben, kivétel ha genetikailag módosítjuk a genomot.

Tehát lehetetlen különválasztani a genetikai, nemi hatásokat a társadalmitól. Csupán erre céloztam. Az arányokat SEM tudjuk igazán megmondani, és hiteles forrás sincs erről.

Véletlenül még azelőtt találkoztam a gender-elmélettel, mielőtt téma lett volna belőle, és amit akkor találtam róla abban nem láttam semmi rosszat.

Nem tekintik "nemtelennek" az embert, inkább azt figyelik mik azok a viselkedésminták amik a társadalmi szokásokból ragadtak ránk, de valójában nincs szoros összefüggésben az ember nemével. Pont az lenne a lényeg, hogy ne szóljunk bele a természetes folyamatokba, mert nagy valószínűséggel maguktól is kialakulnak, de nem szükséges, sőt néha pont hogy zavaró, vagy hátráltató az, amikor ezeket ráerőltetik valakire.

Ha te ide hetero férfinak megszületsz, felnősz, de soha senki nem mondja neked, hogy a lányokat szereted, akkor te ezt magadtól nem veszed majd észre? Vagy ha egy nő soha életében nem kap játékbabát csak kisautókat tologat, akkor emiatt nem alakulhatnak ki benne anyai ösztönök? De rengeteg ilyen kérdés van a rózsaszín-kéktől, a szoknya-nadrágig. Persze lehet félni attól, hogy túltolják, idióták mindig lesznek, ettől még nem kellene rettegni minden olyan elgondolástól ami eltér az eddig megszokottól. Nyilván nem gyerekkísérletekre gondolok ilyenkor...

Éppen az ilyen alaptalan nemi sztereotípiák vezettek el addig, hogy rendesen identitászavarba kerültek az emberek. Ha nem akarok minden nőt megdugni nem vagyok eléggé férfi? Ha nem veszek fel magas sarkú cipőt nem lehetek igazán nő? Ez mind baromság, de átvettünk már pont annyi ilyet ahhoz, hogy folyamatos feszültséget teremtsen a nemek között és azokon belül is. Emiatt van, hogy a különbségeket ellentétként értelmezzük, és hogy a kapcsolatok nem a megismerésről, hanem inkább egymás legyőzéséről szólnak.

Azt mondod lehetetlen különválasztani a társadalmi és a nemi hatásokat, ez részben igaz. Viszont azt is észre kellene venni, hogy ennek elsősorban a párválasztás szempontjából van jelentősége, még az utódgondozásban sincs akkora mint amekkorát ennek tulajdonítanak, viszont az élet egyéb területein, meg inkább összességében az egyén tulajdonságai a meghatározóak és nem elsősorban a neme.

Az evolúciós előny nem azoknál van akik több utódot hoznak létre, hanem azoknál akik a legjobban alkalmazkodnak a körülményekhez. A születendő utód "akkor jár jól" ha a szülők egymással együttműködve oldják meg a feladatokat, és nem egymást kiegészítve. Ehhez a legerősebb alapot az adná meg, ha ez a két ember külön-külön is alkalmas lenne az utód felnevelésére, és nem egymástól tennék függővé a "túlélésüket".