Nők, van közöttetek olyan, aki belátja, ha hibázik és megköszöni a bókokat, nem pedig természetesnek veszi azt?

Belátom, ha hibázok, de csak annak mondom el, és attól kérek bocsánatot, akinek ezzel konkrétan gondot okoztam. Ha csak magammal szúrtam ki, akkor nem fogok nyilvános önmarcangolást tartani, mert semmi értelme, de ha pl. egy barátom figyelmeztetett, hogy a vesztembe rohanok, akkor neki beismerem, hogy igaza volt.

A bókokat nem szeretem, inkább kellemetlenül érzem magam tőle, mint hogy természetesnek vegyem. Nem tudom, hogyan kellene viselkedni ilyen helyzetben, hogyan fogadjak egy dicséretet, ha az valami irreleváns dologra érkezik (ha megdicsérik a munkám, vagy a főztöm, vagy az otthonom, annak örülök és megköszönöm. De ha valaki azt mondja, hogy szépek a szemeim, akkor arra mit mondjak? Nekem semmi munkám nincs benne, amire büszke lehetek, anyámék hozták össze).

Tényleg ritka, de létezik ilyen nő. Főleg 30 felett.

#2-es:

2: Ki írta, hogy random emberekről van szó?

3: Nem hálának kéne tartani egy alapvető udvariassági gesztust, a köszönömöt.

"Tényleg ritka, de létezik ilyen nő. Főleg 30 felett."

Minden korosztályban sok nő van, aki nem primitív. Ha ilyet keresel, érdemes azoknál próbálkozni, akiknek nem rekedt meg egy egy idióta tinilány szintjén az érzelmi intelligenciájuk.