A mai kicsik, tinédzserek és fiatal felnőttek milyen idős emberek lesznek?

Elgondolkodtam azon, hogy a tini kortáraim közül legtöbben neveletlen és tiszteletlen vadp*rasztok. A világ sokat változott, és még mennyit fog változni. Anno gyerekkoromban nem a telefonból és a gépből állt az egész napom, a mostani kicsiknek pedig a szülő szánt szándékkal nyom a gyerek kezébe telefont, hogy azon játsszon, addig is csendben marad.

Ebből jött a gondolat, hogy így milyen idős emberek lesznek belőlük?

Nem mondom, hogy én nem nagyrészt nem a gépen szoktam csüngeni, mert de, mivel a gépemen szoktam írni a történeteimet, illetve azon keresek a rajzaimhoz egy kis segítséget ha pl nem tudom, hogy kell kezet rajzolni megfelelően. Ezek mellett kiskoromban is otthon ülős voltam inkább, pedig szerettem apámmal játszóterezni, de amikor az nemvolt, inkább szerettem nyugiban lenni, minthogy szokás szerint egymagam maradjak a többiek között, amiért nem vagyok odavaló, mert engem nem érdekeltek azok amiket őket igen. Stb.

Magamról tudom, hogyha amikor anya leszek xy év múlva, ha már vállaltam egy gyereket, akkor tisztességgel fogom felnevelni, és nem telefont nyomok a kezébe, más szóval rendes nevelést és odafigyelést fog kapni. De sokan mit tudnak majd elmondani ha ilyen életet fognak több mint az életük felében élni, vagy az egészben? Nem tudnak főzni, mosni, eltartani magukat, rendes nevelést adni, és ha mesélni kell esetleg a gyereknek vagy az unokának akkor elmeséli milyen hú de jót bulizott, ivott, megmondta a magáét a tanárnak aki csak órát akart tartani, és annyi szelfit csinált magáról és töltött fel a twitterre és a mit tudom én mire, amennyit egy fotós életében összesen nem készített? Megkomolyodnak valaha?

Előző két osztályomból pont ezért menekültem el. Nem voltam lenéző, se flegma, mégis úgymond le voltam nézne, ki lettem közösítve azért, mert nem vagyok nagypofájú, és nem bulizni és még miket szeretek, hanem rajzolni, írni, olvasni, és kreatív tevékenységeket csinálni. Hozzáteszem, hogy nem nézem le akik szeretnek bulizni, mert nem tartom rossz dolognak, csak azt, ahogy csinálják. Régiek és mostaniak is, akikkel semmi bajom, mert békén hagynak, sőt, kedvelnek is, olyan pofátlanok a tanárokkal, hogy az állam a földet súrolja amikor azt mondják szerencsétlenre, hogy k**va, zsidó, b+, és így tovább, azért mert rájuk szól, hogy ő órát szeretne tartani (beszélgetnek, hangosan zenét hallgatnak, sminkelnek, járkálnak, telefonoznak, stb).

Ezeken kívül megfigyeltem, hogy az előző, és a mostani osztálytársaimnak a szókincsük gyakran olyan semmilyen, vagy borzalmas, hogy néha belül letargikusan érzem magam. És nem azért mert én annyira szipi-szuper vagyok, csak még annyira se használják a fejüket, hogy megpróbálják kikövetkeztetni, mit jelent. Egyik osztálytársamnak, mivel kérte, felolvastam egy viccet amin felnevettem. Miután felolvastam neki, elkezdett nevetni, utána megkérdezte, mit jelent. Egy alapszót nem értett, aminél a szövegkörnyezet szinte ordította, mit jelent, és így sem értette.