Ha találkoznál a jövőbeli önmagaddal, áttérnél e az ő ideológiájára bármi is lenne az?

Nem, hiszen az lehetetlen.

Nem tudok áttérni az Ő ideológiájára, mert az bizony az ENYÉM, csak a jövőben.

Ritka (de tapasztaltam már), hogy valaki szögegyenest más ideológiát valljon.

Rendszerint olyanoknál tapasztaltam ezt, akik amúgy is elég szélsőséges nézeteket vallottak.

Nem szeretnék jövőbeni önmagammal találkozni. Befolyásolna és nem motiválna előre. Ergo nem lennék olyan mint amit láttam. ;)

Ja. Aztán amikor eljön az idő, és találkozom a múltbeli magammal, ráébredek, hogy az egész paradigmaváltást csak ez a rekurzió váltotta ki; vagyis a jövőbeni énemet is a jövőbeni énem beszélte rá a váltásra, tehát épp a dolog megértése hiányzik a képletből. Ez alapján mégsem hallgatnék rá. És mivel ezt már tudom, semmi okom nincs visszamenni a múltba vitatkozni magammal. Hacsak nincs valami rendkívül fontos dolog, amiről akkor még nem tudok. Tehát ha a jövőbeni énem visszajön, annak komoly oka kell, hogy legyen. Ezért mégiscsak hallgatnék rá. Igaz, akkor megint előjönne az első számú probléma.

Azt hiszem így lehet időhurokkal embert [ki]akasztani.

Az első válaszoló jól mondta: bekövetkezik, ugyan mi értelme agyalni rajta? De ha a jövőbeni énem a mostani gondolkodásom zsákutcája, akkor már feloldja a paradoxont, hogy ő voltaképpen multidimenziós időben jött el hozzám, ahol lehetőség van arra, hogy az életem egy másfajta görbét írjon le, mint amilyen az övé lett. Igaz, itt nem egészen ideológiaváltásról van szó, hanem annak szükségességéről, ami ha időben bekövetkezik, talán jobb életem lesz, mint neki. Ez esetben az ő élete csak egy pesszimista jövőkép marad a számomra, amire borzongva gondolhatok: "de jó, hogy akkor jól döntöttem". Habár itt is a jelenlegi énem feltételezi, hogy a jövőbeni azért jönne vissza, hogy figyelmeztessen, holott lehet ezer más oka/célja is, amit én pillanatnyilag nem tudhatok.

"a kérdés iránya a pszichológiát, nem pedig a fizikát célozza"

:) Fogtál egy madarat, aki a jelenség (valós vagy feltételezhető) fizikája alapján ragadta meg a kérdést (egy kis lököttséggel megfűszerezve), emögött ugyanúgy ott a pszichológia, mint bármely más válasznál. Ezt pedig a jövőbeni énem sem hagyhatná figyelmen kívül, ha az lenne a célja, hogy meggyőzzön engem. Mivel feltételként szabtad meg, hogy: "emlékszik arra amikor azt gondolta amit te most és arra hogy miért gondolta ezt", akkor a mostani gondolkodásmódommal kell a közelembe férkőznie, nem elég, ha csak szajkózza a magáét, mert akkor nincs okom hallgatni rá, el sem kell higgyem, hogy ő én vagyok (leszek/lehetek).

A kérdés arra irányult: hinnék-e magamnak; de nem elég, hogy ki mondja, az is számít, hogy mit és hogyan.