Ti féltek a vihartól, dörgéstől, villámlástól?

A világok harca bennem is eltört valamit, csak más okból :D

Egyébként az egész fejben dől el. Én soha nem gondoltam arra, hogy félnem kellene a vihartól, sőt amint megérzem hogy közeledik izgatott leszek és nagyon-nagyon boldog. Szóval csak azt tudom tanácsolni, hogy gondolkozz el rajta, miért félsz még most is, és próbálj nem nagyon elmélyedni ebben a problémában, minél többet foglalkozol vele vagy idegeskedsz miatta, annál erősebbé teszed a félelmed. Az igaz, hogy néha agyonüt embereket a villám vagy okoznak más károkat a viharok, de nem lehet mindentől folyton félni, ami halált okoz, kisebb mindennapos dolgok statisztikailag hamarabb pápát mondhatnak neked, mint egy villám.

Nekem még házon belül is össze szorul a gyomrom olyankor. Kint csak akkor nem fosok ha haverokkal vagyok mert úgy a jobb hangulat elviszi ezt.

Én kb 6-7 éves voltam mikor részese lehettem az augusztus huszadikai hatalmas viharnak aminek ugye áldozatai is voltak,mikor nagy nehezen visszaértünk anyámmal ide Gyálra még mindig villámlott és szakadt,jó volt :D

Én kifejezetten csípem, igaz tavaly szeptemberben tőlünk kevesebb mint 10 méterre csapott be a villám, kinn ültünk presszó fedett teraszán ismerőssel. Persze csattogott rendesen, de úgy voltunk vele hogy mi van akkor. Aztán minden szó szerint totál fehér, és abban a pillanatban csattant is de akkorát hogy még az asztal is remegett tőle.

Az első amit figyeltem, hogy nem-e a tőlünk 2 méterre lévő ház volt, és hogy nem-e hullanak a cserepek mindjárt. Ez az egy eset volt amire azt mondtam, hogy na-na. De amúgy azóta is csípem, itthon legalább mondhattam mikor kérdezték hogy nem-e tudom hova vágott le, hogy de, mellettünk egy nyárfába :D