Miért mérjük más mércével az idegeneket, mint a saját ismerőseinket, barátainkat, családtagjainkat?

Olvasgatom a válaszokat a különféle kérdésekre. Az embereknek nagyon sarkos véleményük van mindenről, onnan kezdve, hogy ki a kövér/sovány, odáig, hogy hogy viszonyuljunk anyóshoz, apóshoz, gyerekhez. Közben meg nem hiszem, hogy ha valakinek van a családban mondjuk valaki, akin van 5 kiló felesleg, azt rögtön szemtől szembe lekövérezik, vagy ha anyós valamit csinál, akkor ugyanolyan vehemenciával oltanák, mint ahogy itt beszélnek róla. Élőben az emberek sokkal toleránsabbnak, együttérzőbbnek tűnnek. de... És itt jön a "de". Közben meg vélhetően azt gondolják az adott témáról, amit itt válaszként írnak. Azaz... Lényegében élőben, valós kapcsolatokban is mindenki utál mindenkit, mint ahogy itt kitűnik a válaszokból, vagy az, ha valakit tényleg ismerünk,akkor az meglágyítja a szívünket és nem vagyunk annyira tökéletességre törekvők? Ti milyenek vagytok?