Alacsony és kisfiús alkatú srácként kell, hogy okom legyen a szerénységre?

Sosem volt/voltak igazi barátom/barátaim, barátnőről nem is beszélve. Sosem voltam bulizni és táncolni/énekelni is gyűlölök, hiszen úgy érzem nagyon hülyén állna nekem ez a tipikus partyarc szerep. Erőltetettnek és kínosan izzadságszagúnak tűnne. Főleg, hogyha egy picit is előveszem a magabiztosabb énemet, a csajok egyből megbélyegeznek kompenzálós és komplexusos alacsony pasinak. Ezért húszas éveim közepére egy pesszimista, gátlásos és visszahúzódó pasivá váltam. Valahányszor elhatározom, hogy összeszedem magamat (kondi, ismerkedés) mindig van olyan (rendszerint csaj), aki lehúzza az önbizalmamat a sárga földig. Nemrég kezdtem el kondizni és már a második alkalom során két csaj és egy pasi összesúgott a hátam mögött (persze, hogy jól halljam), hogy "Nézzétek már mit keménykedik ez a kis törpe". És az ember így merítsen magának önbizalmat... Már az ajtón se szívesen megyek ki, de ha muszáj is, akkor nagyon feszengek. Elsősorban lányok válaszára lennék kíváncsi, úgy is ők azok, akik általában ilyen "empatikusak" velem.