Mennyi dolgot árultok el magatokról más embereknek? Hogy döntitek el, kiben lehet megbízni?

Egyszerűen olyan dolgokról beszélj kollégákkal, amihez nem kell semmi bizalom, de mégis úgy tűnik, hogy nagyon nyitott és barátságos vagy velük.

Ez úgy a legkönnyebb, ha átlag normáknak megfelelően élsz párkapcsolatban. Hova mentek délután/hétvégén, hol voltatok hétvégén. Ezek a legtipikusabb kérdések, teakonyhában, liftben, garázsban más kollégákkal összefutva szinte csak ilyen magánéleti semmiségekről beszélünk.

Egyre kevesebbet. Érdekelt mások személyisége, gondjai, élete, ezért sokat kérdeztem és szerettem beszélgetni. Az ismerkedések elején a másik fél is mindig így állt a dolgokhoz, aztán kb. mindig átakarták vinni az emberek a dolgot arra, hogy én legyek a lelki szemetes, de ők csak legyintenek minden velem kapcsolatos dologra.

Szóval, ha megismerek valakit, már eleve alig mesélek magamról és próbálom elkerülni azt is, hogy a másik így tudjon mesélni magáról. Aki pedig értelmesebb, azt úgyis kiszűröm.

Én is csak felszínesebb dolgokról beszélgetek másokkal, ráadásul vannak olyan dolgok, amiket nem szívesen hangoztatok (pl.: szeretem az animéket, érdekel a Japán kultúra, céljaim, vágyaim, álmaim, érzéseim, komolyabb gondjaim) de nekem sem igazán mesélnek ezekről az emberek.

Az én esetemben is kicsit betegesebb ez a dolog, félek, hogy bármikor hátba döfhetnek, ezért vágyom egy olyan emberre, akiben megbízhatok, és hosszú ideig tarthatom vele a kapcsolatot, mert nem fog csak úgy rám unni.