Borderline-os emberrel tapasztalatok? Akár magatokról?

Ha valóban diagnosztizált border, akkor jobb elkerülni. A húzd meg-ereszd meg kapcsolataik miatt (amikor jó passzban van, akkor minden álomszép, de amikor mélyrepül épp, akkor pokoli, szinte kiprovokálja, hogy meggyűlöljék, aztán visszakönyörgi magát, és kezdődik megint minden elölről), a követhetetlen és szélsőséges hangulatváltozásaik miatt, és amiatt, hogy a viselkedési-viszonyulási sémáik teljesen mások, mint egy "átlagos" embernek.

Persze, mindenki azt gondolja, hogy "majd én megváltoztatom, majd én megmentem", de itt nem rossz szokásokról és különc viselkedésről van szó, hanem rögzült rossz megküzdési stratégiáról és szétesett (vagy inkább bizonytalan és ezért változékony) énképről (nem beszélve az érzelmek szélsőséges ingadozásáról). Egy "normális" ember nem érti, mi zajlik egy border fejében (a border sem érti, hogy általában mi egy normális kapcsolat dinamikája, mert ő egyik végletből a másikba esik, akár pár másodperc alatt). A pszichológia jelenlegi álláspontja szerint a border terápiája hosszú, és hullámzó a sikeressége (a border jellegzetességek miatt ráadásul gyakori, hogy a páciens egyszerűen faképnél hagyja a terapeutát és félbeszakítja a terápiát), szóval nem valószínű, hogy "a szeretet-szerelem erejével" meg lehet változtatni az ilyen embert (arról nem is beszélve, hogy mivel a border retteg attól, hogy elhagyják, gyakran saját maga lép ki a kapcsolataiból, mielőtt az "komolyra fordulna", vagy épp fojtogatóan tapad a másikra).

Szóval vagy extrém toleránsnak kell lennie a másik félnek, vagy valamilyen személyiségzavarnak kell lennie az ő esetében is (mondjuk nárcisztikus, akit az érzelmi kirohanások nem érintenek meg, ellenben a border részéről tapasztalt istenítés nagyon is kell neki).

Tehát erősen meggondolandó, hogy ha tudod valakiről, hogy border, akkor belekezdj vele bármibe is (a bordernél a szimpátia a semmiből jön, megmagyarázhatatlanul alakul ki, nagyon könnyen fellángol és onnan kezdve nagyon intenzív és nagyon ingadozó).

De ha csak a gyanú áll fenn, akkor érdemes esélyt adni neki, miközben résen vagy. A BPD diagnózisát nem könnyű felállítani, szóval csak bemondásra vagy "sejtésre" nem lehet alapozni, mert az simán lehet előítélet.

A nővérem volt. 21évesen diagnosztizálták, telenyomták mindenféle gyógyszerrel, amitől vagy agresszív volt és őrjöngve szidalmazott, vagy egy pontba bámult és csorgott a nyála. Meg a kettő között minden.

35 évesen meghalt.

Már életében meggyászoltam, mert nagyon rég nem volt már a testvérem, csak úgy nézett ki.

Kb. ilyenek egy borderline-os gondolatai:

[link]

#4

Ez baromság. József Attilának az eszébe jutó gondolatait kellett leírni, bárkinek lehetnek (és vannak is) ilyen gondolatai, az emberi gondolkodás nem olyan, mint a filmekben a narráció. Töredékes, csapongó. Ez alapján azt mondani, hogy a border így gondolkodik, hülyeség.

Ráadásul a gondolatok leírása eleve befolyásolja az egész folyamatot.

A borderre nem a furcsa gondolati váltások jellemzőek. Amit a Szabad ötletek jegyzékében olvashatunk, az szabad asszociációk sorozata. Az a természetéből fakadóan csapongó, van, amikor szoros és külső szemlélő számára is követhető, hogy mi miért következik az előző gondolatból, de sokszor ez egy belső logika alapján zajlik, és így látszólag összefüggéstelen egy része.

A border érzelmileg labilis, istenít vagy halálosan gyűlöl, esetenként egyszerre (talán ez a legnehezebben elviselhető része), látszólag lényegtelen dolgok miatt pillanatok alatt csap át egyik szélsőségből a másikba (lehozza a csillagokat is az égből, hogy örömet okozzon, aztán egyszer mondasz valami ilyasmit, ami a számára bántó, és azt kívánja, hogy dögölj meg). Sodródik az érzelmeivel, képtelen kontroll alatt tartani őket, amikor egy érzelem elkaoja, akkor olyan, mint amikor egy cunami elér egy tengerpartot, mindent elborít és semmi más nem számít.

A másik meg, hogy a bordernek nincs "érzelmi emlékezete", ha gyűlöl, akkor "nincsenek" szép emlékei a másikról, mintha soha semmi szép nem történt volna, ha meg imád a BPD-s, akkor pont ellenkezőleg, minden rossz el van felejtve, minden hepi és szánsájn volt mindig is.

#7

"A border érzelmileg labilis, istenít vagy halálosan gyűlöl"

Lehet itt baromságozni, de ha végigolvastad volna, ez pont benne van a Szabad ötletek jegyzékébe. Figyeld meg például, hogy áll a pszichológusához: egyszer "szerelmes belé", egyszer gyűlöli, meg is tudná ölni.

#8

Persze, nyilván benne van ez is ebben az... izében, ami ugye nem irodalmi mű, meg általában sem egy művészi igényű alkotás. Nem is annak készült, sőt valójában sosem lett volna szabad nyilvánosságra kerüljön.

A megjegyzésem egyszerűen a válaszodra vonatkozott, miszerint "Kb. ilyenek egy borderline-os gondolatai"

Ezzel azt sugallod, hogy így gondolkodik egy border, ilyen zavarosan, ilyen összefüggéstelenül, holott a szöveg nem követ hagyományos értelemben vett logikát, szerintem számunkra ez a szöveg nagyrészt zavaros és zagyva gondolatok egymás után ideokádva (illik rá a lelki hányás kifejezés), egy részét (talán a nagyobbik részét?) szerintem maga József Attila sem értette, és hát ki tudja, a pszichoanalízis mennyire random tippelés és mennyire tapasztalatokon alapuló módszer, szóval...

Ez a válasz is kezd egy szabad asszociációs gondolatfüzér lenni.

Ha azt mondom, egy border úgy gondolkodik, ahogy az a Szabad ötletek jegyzékében olvasható, akkor az emberek ezt elolvasva azt mondják, hogy "Hát ez egy ön- és közveszélyes perverz szadista mazochista ferde hajlamú agresszív primitív idióta gyökér volt".

Szerintem érdekes kísérlet lenne a Szabad ötletek jegyzékét irodalmi művé formálni (gondolom, valamiféle esszévé), hogy akkor mit mutat az összkép (tehát konkrétan egész mondatokká kiegészíteni a töredékeket, egy gondolati láncra összefűzve - mert nyilván van logika az egészben, részben tudatos, részben /nagyobb részben/ tudattalan rendszer).

Azért nem jó pont a Szabad ötletek jegyzékéből következtetni dolgokra, mert az ember gondolkodása érdekesen "leplezi saját magát": így gondolkodunk, töredékekben, képekben, gondolati ugrásokkal, bukfencekkel, de valahogy ezt nem szeretjük elismerni, vagy inkább nem tudunk vele tudatosan semmit sem kezdeni, ezért, ha be kell mutatnunk valakinek a gondolatainkat (vagy más gondolatait), akkor teljes mondatokban fogalmazunk, világos utalásokkal (még ha gyakran csak jelezzük őket, s nem mondjuk ki), különben csak furcsán néznek ránk.

Hm, asszem agymenésem van, inkább befejezem :S

Amúgy ehhez a gondolati dinamikához talán odabiggyeszthető például a paranoid gondolkodás, ami stresszes helyzetben jellemző a borderre, ilyenkor minden megnyilvánulást nagyító alatt vizsgál, és gyakran rossz következtetéseket von le belőlük. Nem csak egyszerűen a rá jellemző pesszimizmusról van szó, hanem konkrétan olyan dolgokról, amiket a DSM-IV is említ a paranoid személyiségzavarral kapcsolatban:

- Általánosan ártatlan megjegyzésekből vagy hétköznapi történésekből rejtett rosszindulatot vagy fenyegetést olvas ki (pl.: az a meggyőződése, hogy a bankalkalmazott "tévedése" csak szándékosságból fakadhatott)

- Könnyen megsértődik, sértődés esetén azonnal dühös támadással válaszol.

Szóval hogy a végén a #6-ban feltett egyik kérdésre valahogy válaszoljak, szélsőséges gondolati váltások szerintem mindenkinél vannak, a borderre talán az "irányuk" jellemző, mivel érzelmi labilitásról van szó, ezért talán inkább ekörül pöröghet az agya. Szóval a borderre szerintem inkább a téma az elsődlegesen jellemző (szeret-nem szeret, miért nem szeret, miért nem áll mellém, miért hanyagol, miért hagy el és ilyesmik, meg a szeretem-utálom kérdéskör), s csak aztán maga a folyamat (bár én laikus vagyok).