Azt veszem észre, hogy hiába vagyok kedves, mosolygós, nem kedvelnek az emberek. Mit lehet ez ellen tenni? 23/L

Különbözöl tőlük,más értékeket tartasz fontosnak,valószínúleg magasak az erkölcsi mércéid és ezzel nem tudnak azonosulni.

Mivel sem a külsődet, sem a belsődet nem ismerjük, nem lehet választ adni a kérdésedre. Találgatni lehet, persze, de azt nincs kedvem.

Nem lehet, hogy amilyen az "adjon isten", olyan a fogadj isten? Az, hogy te mit gondolsz magadról az most itt nem játszik.

A nők irigyek egymásra. Ha te szép vagy és kedves akkor konkurencia vagy számukra és ezért utálnak.

Én egyszer gyárban próbáltam beilleszkedbi 15 idősebb nő közé. Akármilyen kedves voltam, nem álltak szóba velem, mert kívülálló voltam, ők már 10+ éve ott dolgoztak, én meg egy csak egy kis szaros voltam. Utálták egymást is, engen is, úgy, hogy nem is ismertek. Amúgy abban a közösségben (végül azt vettem észre), nekik szimpatikusabb volt, ha nem mosolygott annyit feleslegesen az ember. Az ilyen műmosoly nem jött be, amit csak udvariaskodáshoz vetsz be. Meg sokszor inkább benyaltak az olyan embernek, aki mondjuk hidegebben viselkedett. Nem tudom mi ez, én még fiatal voltam, egy nagyon jó közösségből érkezten erre a helyre, ahol nem voltak ilyenek. Nem mondom, hogy ez feltétlen válasz a kérdésedre, de talán egy opció.

Ha valakit sehol senki nem kedvel, akkor valószínűleg nem mindenki mással van a gond.

Velem is így van. Alapvetően csendes vagyok, de igyekszem kedves lenni.

Érdekes én szeretem a kedves embereket