Mi a leggonoszabb tett amit tettetek életetekben/ vagy személyes ismerősötök tett másokkal?

Magam mindig is tartózkodtam a rosszindulattól, soha nem is volt rá késztetésem. Önző voltam már, tettem én is olyan, amit megbántam, de sosem az ártás vezérelt, maximum önös érdekek.

De sajnos ismerek olyan embereket, akikben akkora a belső diszharmónia, hogy kizárólag mások bántásából tudnak energiát szerezni. Van pl egy nárcisztikus srác ismerős. Behízelgi magát mindenkihez, elkápráztatja mindenfélével addig, amíg megszerzi a bizalmat. Utána elvárja, hogy mindenki őt istenítse. Ha ezt valaki nem teszi meg neki, bosszúálló antiszoc köcsöggé válik, aki lelkifurdalás nélkül képes akár többéves barátságok felrúgására mondvacsinált okokkal. Legjobb barátnak hitt 2 éves kapcs után pl megvádolt hogy elloptam a cukorkáját és letiltott mindenhol emiatt.

Én alapvetően egy kedves lélek vagyok de senki se szent. Így utólag vissza gondolva haverokkal csináltunk köcsög dolgokat iskolában más osztálytárs cikizése b@ztatása de azért ez gyakori. Ami kiemelkedő az pontosan egy éve történt, megismertem egy lányt online, éjszakákat beszéltünk végig már első látásra bele szerettem a jellemébe, hogy ő más mint a többi, össze illettünk hetekig hónapokig beszélgettünk, elég messze lakott de már terveztünk közös találkozót, én szerelmes lettem belé szerintem ő is. De aztán volt barátnő akivel közel 5 éve együtt voltunk közbe szólt, és egy gyenge pillanatomban úgy döntöttem hogy hát ennyi év megérhet még egy esélyt próbáljuk folytatni a kapcsolatot. És ekkor se szó se beszéd onnantól nem írtam a lánynak egy szót se. Egyszerűen gyáva voltam írni bármit is. Mai napig görcsbe rendül a gyomrom ha rá gondolok erre, gyűlölöm magam és soha nem bocsájtom meg. Más ember érzéseivel így játszadozni a leg undorítóbb dolog.

De vissza kaptam az élettől. 4 hónapon át hitegetett egy lány akibe fülig bele szerettem ő adta a szépet, mindig meglobogtatta nekem a reményt és utána derült ki hogy minden hazugság volt minden ami csak volt az egész egy színjáték, ebbe azóta is bele vagyok szakadva érzelmileg.

Amit mások negatívnak szoktak találni, az egy családtagommal kapcsolatos dolog.

Saját részemről azt tartom negatívnak, ahogy 1-2 lánnyal viselkedtem. Egy idő után meguntam, hogy én vagyok az aranyos srác és rám jött a bulizósabb korszak. Hát, nem voltam annyira kedves és pár lánnyal nagyon megalázóan viselkedtem. Nem bántam meg, sokat tanultam az esetekből és a lányok sem voltak szentek.

Nem önfényezésként, de másokhoz képest úgy érzem, hogy tényleg nem vagyok túl rossz. A környezetem egy része nagyon imádja, hogy korrekt vagyok és elmondom akkor is a negatív véleményem, ha bántó. Pár barátomtól eltekintve sokkal rosszabb tetteket látok másoknál.

Ha személyesen sztorit kéne mondanom, akkor olyasmik ugranak be, amikor valaki érzelmileg nagyon hitegetett mást, aztán koppintotta. A legtöbb negatív tettet inkább apróságokban látom. Pl. apró hazugságok, folytonos elégedetlenkedés és rosszindulat, ezek pedig egy naaagy folyamatos rossz tetté állnak össze.

Hmmm két dolog viszi nálam a prímet holtversenyben. Pár éve ezen az oldalon elég durván beszóltam egy tolószékes lánynak, aki az iránt érdeklődött, hogy kellhet e a férfiaknak, engem akkor nagyon sok elutasítás ért a nők részéről, nagyon dühös voltam a női nemre és leírtam, hogy neki fogyatéos nőként nincs joga bármit is elvárnia frfiatól, amikor a nőknek az egekben vannak az elvárásaik. Nagyon csúnya dolog volt tőlem egy kétségbeesett nőbe így belerúgni.

A másik dolog az első barátnőmmel történt. Mind a ketten szüzek voltunk, én viszont nem voltam belé szerelmes, nagyon inorrekt dolognak találtam volna így lefeküdni vele, amit ő már igényelt volna, így ahelyett, hogy szakítottam volna vele, hetekig nem kerestem és megvártam amíg ő szakít velem. Nagyon ne volt szép dolog. Szerencsére azóta megbocsátott és jóban vagyunk.