Mi a véleményetek erről a történetről?

Ha lesz pénzed szeretni fognak az emberek.

Aki ezt tagadja, az meg hazudik neked és félrevezet és szenvedni fogsz tovább.

1# Szerintem neked nincs pénzed és könyebb egy külső indokot keresni, hogy mért vagy rossz helyzetben mint belátni, hogy valamilyen téren gyengeségeid vannak.

A pénz nem oldja meg a magányt, csak elviselhetőbbé teszik.

Akkor szerintem minden szegény és felső középréteg közötti embernek (azaz kb mindenkinek) rossz a társaságiélete?

Én nem vagyok magányos.

Vannak barátaim akik ugyanúgy tudják, hogy a pénz a legfontosabb az életben. Nem is egy, rengeteg.

De ehhez az kell, hogy beismerjük a valóságot.

A pénz nem tesz boldoggá, csak megoldt pár problémát, ami amúgy meggátolná a boldogságodat.

Pl.: Nem attól szeszel boldog, hogy passzív jövedelmed van és úgy alakítod a napod, ahogy akarod. Attól, hogy a barátnőddel együtt töltesz egy kis időt, kimozdulsz, edzel egy jó stb... A pénz csak sok pénz csak eliminálja az bodogságodat gátoló dolgokat.

Meg az emberek nem azért fognak veled barátkozni, mert egy régi suziki helyett egy bentley wraithből szállsz ki vagy ha igen, akkor rossz társaságban vagy...

Akkor azt mondod, hogy az emberek 95%ának rossz a társasági élete, mert az anyagihelyzete nem kiemelkedően jó, csak a kifejezetten rossz és jó között ingadozik?

Amúgy az, hogy szó szerint 1 percel a kommentem után válaszoltál és az eredeti kommentedet meg az előtt 1 órával raktad ki ... azaz folyamatosan azt nézed az "általad megválaszolt" szekcióban, hogy kivel lehet veszekedni :) Valószínűleg csak egy troll vagy, ezért több időmet nem pazarlom rád.

#5, és látod, elérte a célját, öt komment született arról, hogy kell-e pénz a boldogsághoz, és a kérdező számára releváns részlet csak kevés van bennük...

Kérdező, jól értem, hogy az van, hogy volt egy barátod, akit gyakorlatilag rajongásig imádtál, és azért martad el magad mellől, mert féltékeny voltál a tehetségére, aztán most elvesztettél egy szeretett munkahelyet?

Ha valakire féltékeny vagy ("rosszindulatú" féltékenységgel, tehát nem példaképként tekintesz rá, hanem gyűlölöd, mert te sosem nőhetsz fel hozzá), az nem lehet a barátod. Ne áltasd magad azzal, hogy barátok voltatok.

Munkahelyet pedig sokan vesztettünk már el, saját hibából is, nincs ebben semmi, majd találsz másikat. Amire szükséged is lesz, mert egy jó szakember, aki helyrebillentené a sérült önértékelésed, nem két fillér :/

Lehet, hogy nyersen fogalmaztam, de hidd el, nem megbántani akarlak ezzel.

Őszintén, én is valami hasonlón mentem keresztül, még anno általánosban. Aztán gimiben, a kollégiumban csak a szobatársaim szekáltak meg pletykáltak ki.

Hátőhh.. nekem sikerült ebből úgy kihátrálnom bizonyos szempontokból. Kicsit behazudtam magamnak egy más gondolkodásmódot aztán már is szebbek a gimis éveim.

Azóta ilyen lelki társként működök xD.

Én ezzel palástolom a problémáim, engem is nagyon zavart hogy nem barátkoznak velem. Szóval túllendűltem a makacsságomon, " már pedig ha nem fogadnak el így a kedvükért nem változok/nem tudok változni szituáció"-ból.

Igazság szerint csak a pozitívumot kell keresni kb a legtöbb cselekvésben amit csinálsz. De csak a pozitívumot. Letudod magadban, és mész tovább. Kis magabiztosság növelő egy idő után, csak az emberek ehhez rohadt makacsok.