Ez valami fogyatékosságra vall?

Szerintem érdekelni kezdett - tudat alatt - a nyomdász szakma.

Erősíts meg a Feltételezésemben, kérlek - ha így lenne! :)

Nekem közel 30 éves koromig nem alakult ki a kézírásom és a mai napig tudok többféleképpen írni, eléggé zavarba hoznék egy íráselemzőt. Volt hogy a magyartanárom nem akarta elhinni, hogy a fogalmazást én írtam, mert annyira különbözött az általa megszokottól. Már felnőtt voltam mikor rászoktam arra, hogy áthúzom a Z betű szárát. Megláttam, hogy apám így írja mert ők régen így tanulták, és tetszett. Ez elég hamar beidegződött, már nem is tudnám másképp írni. Valóban az lehet amit az első írt, hogy érdekel a kalligráfia. Én kiadványszerkesztő vagyok, sok betűtípust ismerek, és hangulatomtól függően képes vagyok egészen különböző módon írni. pl. van mikor egyenesen húzom meg a "GY" szárát, van mikor hurkokat csinálok.

Nem kell rögtön mindent a fogyatékosságra fogni, ez már mostanában olyan divat lett, mint mikor valaki aspergerre fogja mert képtelen barátkozni, de legalább zseninek hiszi magát, ezzel kirí a tömegből. Akkor nekem meg disszociatív identitászavarom van, mert váltakozik bennem a jó kislány és a rossz lány, néha még a régi ismerőseimet is meglepem a reakcióimmal bizonyos dolgokra. De tudjuk hogy egy mentális betegséghez ennél azért több kell, hogy a tudomány valóban betegségnek, fogyatékosságnak minősítse. Én pl. ikrek csillagjegyű vagyok, akikre jellemző a kettős személyiség és néha hirtelen feltörő, drasztikus hangulatváltozás. Amiit leírtál művészlélekre is vall, én is az vagyok és gyakran bele tudok feledkezni önmagamba, a saját kis dolgaimba.