Az apák egy része miért nem foglalkozik érdemi módon a gyermekeivel?

Mert ezt az anyára hagyja. Régen szerintem ez volt a természetes, szóval nézőpont kérdése, mi a fura.

De lehet, hogy simán másféle gyerekre vágyott, és erre így reagál.

Nem tudom, hogy a való életben, 2018ban vajon tényleg létező jelenség-e az, hogy a nők jelentős része olyan szinten meg legyenek őrülve a gyerekért, hogy heteken vagy hónapokon keresztül folyamatosan könyörögjenek érte a párjuknál, és az újabb és újabb és újabb visszautasítások sem veszik el a kedvüket, egészen addig, amíg a férfi a szemét forgatva rá nem bólint a babaprojektre. Nekem nem tűnik reálisnak, pláne, hogy a nő veszíthet ezen nagyobbat, ráadásul felnőtt életem során még nem találkoztam olyan nővel, aki ilyen szinten gyerekőrült lett volna, és kész lett volna eldobni az addigi élete munkáját érte (max a kisebbségeknél divat 25 éves kor előtt egyáltalán elgondolkodni ilyenen).

Az viszont már jóval valószínűbb, hogy a pár óvatlan volt, és a gyerek becsúszott, ilyenkor pedig a nőben van nagyobb felelősség a gyerek iránt, és ő fogja jobban a gondját viselni.

A férfiaknak sok esetben akkor is gondjuk van a gyerekükkel való kötelék kialakításával, ha a nővel együtt mindketten ugyanannyira akartak szülők lenni hiszen míg a nőket születésüktől fogva felkészítették az anyaszerepre, a férfiakat nem készítették fel az apaszerepre. Ezen az sem segít, hogy sok férfinak van távolságtartó apja, így nem is tudnak kiről példát venni. És sokan nem is akarnak. Amíg a gyereknek van egy funkcionális szülője (az anyja), addig nem szenved hiányt semmiben, és elég csak ímmel-ámmal besegíteni a nevelésbe. Nincsenek rákényszerítve a változásra, maguktól pedig nem érzik a szükségét.

"Nem tudom, hogy a való életben, 2018ban vajon tényleg létező jelenség-e az, hogy a nők jelentős része olyan szinten meg legyenek őrülve a gyerekért, hogy heteken vagy hónapokon keresztül folyamatosan könyörögjenek érte a párjuknál"

Attól, hogy a te környezetedben nincs ilyen, ez még valós jelenség. Nem feltétlenül kell hozzá "gyerekőrültnek" lenni, elég, ha az adott nő már felépítette a karrierjét, mindene megvan, amit szeretett volna az életben, mire megházasodik vagy talál egy komoly partnert, egyedül a gyerek hiányzik az életéből. Persze, manapság sokan maradnak gyerek nélkül akarva vagy akaratlanul, de nagyon erős a gyerek iránti vágy abban, aki mindig is szeretett volna gyerekeket, pláne, ha minden körülmény adott a szaporodáshoz (van biztos jövedelem és elég tartalék, férj, lakás, autó), ő nem feltétlenül fogja csak úgy szó nélkül tudomásul venni, hogy "hát jó, a Laci nem akar babát, akkor szedem tovább a fogamzásgátlót". Olyan is van, aki a pasija különböző okokból való magához láncolása érdekében szeretne gyereket. Egy ilyen nőt nem feltétlenül zavar, ha egy idő után az apa lelép, mert igazából neki a gyerek kell (és valami, ami összeköti a férfival). Nem a 20-25 évesekről van itt szó, ha mondjuk 36-38 évesen veszi valaki feleségül a nőt, de a férfi (még) nem akar babát, akkor a nő nem feltétlenül fog szakítani és kockáztatni, hogy évekig nem talál olyan férfit, aki gyereket szeretne vele.