Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » 20 éves vagyok, de hosszú...

20 éves vagyok, de hosszú évek óta úgy érzem hogy csak meghitelezett időn vagyok és már nincs sok belőle. Más is van így?

Figyelt kérdés

Évek óta úgy érzem mintha nem lenne sok hátra. Egészséges vagyok, egyetemre járok, dolgozok, vannak sikerek az életemben. De már az egésznek az értelmét nem érzem. Napról napra élek, és ajándéknak fogok fel minden napot hogy ezt is megéltem. Nehéz leírni, de olyan érzés mintha a biztoson már rég túl lennék és innentől kezdve bármelyik nap vége lehetne mindennek, szóval azon kívül hogy nyugodtan eltöltöm a maradékot szeretteim körében semmi értelme semminek mert úgy sem lesz időm semmi komolyra.


Nyilván tudom logikusan hogy valószínűleg még legalább egy 50 évre tervezhetek. De sajnos nem érzem ezt úgy mint régen. Nehéz elmagyarázni, de olyan érzésem van állandóan mintha mindennek a végén, vagy a végén túl lennék és itt már nincs módosítás.


2018. nov. 22. 19:52
 1/4 anonim ***** válasza:

Én is így érzem már évek óta, de egyre erősebben.


Én egészséges se vagyok teljesen, a felmenőim meg pláne nem (a legtöbben már csak voltak) azok.

2018. nov. 22. 19:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
Valószínűleg túlterhelt vagy, kiégési szindrómának tűnik.
2018. nov. 22. 19:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:
Én is mindig így éreztem, azt gondoltam másoknak is van ilyen, de volt olyan ismerősöm aki meg mindig azt érezte, hogy nagyon öregen fog meghalni és szegényen. Aztán fogta magát és meghalt. :( Sokan vannak akik egész életükben érzik, hogy gazdagok lesznek, főleg az ilyen játékfüggők, de általaban ők sem nyernek, de mindig van valaki aki ismer olyat akinek sikerült. Vannak ilyen mindenféle furcsa érzések, amik vagy bejönnek, vagy nem. Általában nem, de amikor néha igen, akkor azt jól megjegyzik és sokáig mesélik.
2018. nov. 22. 20:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 Miss Endzsi ***** válasza:
Én nagyon félek a megszűnéstől, gyakran gondolkodom rajta, próbálom elfogadni. Csak remélem mindig, hogy fel fogok ébredni reggel. Pánikrohamaim szoktak lenni emiatt, deperszonalizáció. Felfogni is nehéz, hogy úgymond nem vagyunk egyedül a testünkben. Hogy több rétege van tudatunknak, nem tudom azt mondani rá, hogy csakis ez a tudatom van, amivel írom ezt. Sokszor nem is érzem teljesen valóságosnak ezt az egészet. Túl sok filter van rajta.
2018. nov. 22. 21:04
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!