Az olyan emberek maradnak egyedül, mint én?

Olyan különcnek érzem magam állandóan. Sokan azt hiszik unalmas vagyok, pedig csak érzem, hogy nem jövök ki velük és továbbá untat a beszélgetés pl. a szaktársaimmal, nem is erőltetem a dolgot. Valami hülyeségen nevetnek, én nem nevetek, fiúkról beszélnek, én nem, selfieket csinálnak, gyűlölöm, valami egyetemi programban rész akarnak venni, én nem - ilyenkor úgy érzem magam mintha lennék vagy 50. 19 vagyok, eddig kb. 3 emberrel találkoztam, akikkel őszintén jól éreztem magam. Lányokkal kevésbé jövök ki, nem tudom, talán mert ők jobban nyomatják a felszínes viselkedést, én pedig nem vagyok rá a hajlandó. Fiúk meg általában lányként tekintenek ám, és nem mondjuk barátként... Nagyon el vagyok keseredve, hogy mindig magányos leszek... Úgy értem, általában vannak körülöttem emberek, akikkel beszélhetek meg találkozhatok, de 99%ban nem érzem azt, hogy vele lehetek önmagam vagy hogy őszintén jól érezném magam, vagy hogy őszinte lenne a nevetésem

Túlgondolom? MI BAJOM VAN