Mitől ember az ember?

A súlyától talán, a végtagjaitól vagy attól, hogy van feje?

Minden élőlénynek van súlya, tömege és többnyire feje is.

Ettől egészen biztosan nem.

Akkor attól, hogy emberi kinézése van?

Mi számít emberi kinézésnek, mert hiszen a lélektelen és élet nélküli viaszbábu is emberszerű, oly annyira, hogy a panoptikumban már majdnem köszönünk is neki.

Tehát a súly és a tömeg , a fej és az emberszerű kinézet még nem tesz valakit emberré...

Nyilván akkor a mozgás, a cselekvés és talán a hang is szerepet játszik ebben.

Vannak emberszerű és kinézetű robotok és működő szerkezetek, amelyek mennek, beszélnek és néha tesznek is valamit. Olykor nagyon hasonlítanak az emberre is.

Tehát a súly és a tömeg, a fej és az emberszerű kinézet, valamint a beszéd és az olykori cselekvés még nem tesz emberré...

Nem marad más, mint a gondolkozás és az intelligencia.

Sok élőlény gondolkodik és intelligens is, mégsem nevezzük őket embernek. Ilyenek a delfinek, amelyek nagyon racionálisak és intelligensek, de ilyen a polip, a tintahal is, amely nevével ellentétben nem hal, hanem a földkerekség egyik legintelligensebb, legokosabb és legcéltudatosabb „gondolkodó” élőlénye.

Embernek mégsem nevezzhetnénk őket.

Marad tehát a majom, a főemlős, amelynek van tömege, feje, keze és lába, cselekszik és beszél, tud gondolkodni, a maga módján beszélni és intelligensnek is nevezhető.

Emberszabású.

Azonban mégsem ember, bár az orangutan ( nevében: „erdei ember”) már ehhez meglehetősen közel áll.

Homo sapiens, a gondolkozó ember – tanítják az iskolákban, szerte a világban.

Azonban attól, hogy gondolkodik és emberszerű, még mindig nem tudjuk azt, hogy mitől is ember?

Mi az a különleges dolog, amitől ember az ember?