Az segít egy hajléktalanon ha adok neki néha pár száz forintot?

Be kell kísérni egy hajléktalanszállóba és kész.

Ezek mind a szockommcsi rendszer maradékai,akik képtelenek beilleszkedni egy normális termelő világba.(Ezt is hozta magával a Kádár rendszer)

Ezeknek nem kaja,meg 100 Ft kell,hiszen újra éhes lesz 2 óra múlva,hanem rendes munkavégzés,amit ezek nem hinném hogy képesek lennének végezni.

Megírom őszintén,hogy undorodom ezektől a hajléktalansegítőktől.Én napi 10-11-12 órákat is végigdolgozom szakmunkásként,ezek a semmirekellők meg sírnak,hogy milyen rossz minden.De ha valamelyiknek minden nap 7-kor meg kellene jelenni egy munkahelyen tisztán igényesen,az már nem menne...szóval ennyit erről,és akkor még nem beszéltünk a munkavégzés precizitásáról.

Persze, hogy segít neki. Én magam is csóró vagyok, de szívem van, pár száz forint, a visszajaro a boltból, vagy a csörgő apró a zsebemiben, ilyeneket miért nem adnam oda?

Rendszeresen szoktam adni, sosem túl sokat.

Biztosan segít. Lehetőleg ne szánakozva add, ne sértsd meg emberi mivoltában. Nekik is van még, remélhetőleg.

Nem kell leszólni sem azt, aki segíteni szeretne, sem azt, aki ilyen helyzetbe került. Nem tudhatjuk, miért.

Nem is kell tudnunk.

Néha elég egy jó szó, pár forint, bátorító mosoly.

Kóbor kutyákat etetem, mert nekem meg az a szívszorító.

Falun nincsenek hajléktalanok, kóbor kutya annál több.

Nem fogadhatom be valamennyit.:(

#5 Beszéltem emberekkel, akik megjárták a hajléktalan szállót. Kikeveredtek belőle, de nem volt az olyan egyszerű. Mivel a szálló nem tehet csak úgy különbséget emberek közt, bent vannak olyan tényleges lecsúszottak is, akik ki tudják játszani a szabályokat, és van olyan is, hogy tényleg nem iszik, tehát bent alhat, de attól még pont ugyanolyan állat, mintha nem tudna magáról. Többnyire elég kemény horkolásban kell kipihend magad, sorba kell állj mosáshoz és igen más lesz a ruhád szaga abból a gépből előhúzva, mint egy otthoniból, és a benti levegőt is magába issza, ami kimondottan az a hajléktalan védjegy szag. Szekrényhely nagyon apró van, épp azért, mert többnyire könnyen kigolyózzák magukat a bolondok onnan, és nem csomagmegőrző, azt meg nem akarják, hogy károkozással vádolják őket. Ha egyszer eljött az a pont, hogy nincs pénzed tisztálkodószerekre, akkor borítékolható, hogy már nem is lesz. Főleg télen, amikor semmi szezonmunka, semmi gyógynövényszedés nem megy, és kint állni egy órát is nyugodtan próbáld ki, milyen, ha nem próbáltad volna még! Sokan járnak így, hogy se mosópor, se szappan. De azért tusolgatnak. És egyszer csak a te lábad is lángol a gombáktól. Legalább már nem érzed a ruháid szagát... Ha van szakmád, első munkanapodon nem fogják a kezedbe nyomni a munkaruhát, tehát kell legyen, és a fél szekrényt el fogja foglalni. A bakancsod a hálótársad lesz, mert nem tudod zár alá tenni. Jó illatú kolléga leszel, teljesen mindegy, milyen jól végzed a munkádat ismeretlen helyre csöppenve már a legelső nap, ha egyáltalán átcsúszol az állásinterjún valahogy, mert igénytelenségedre hivatkozva páros lábbal köszönnek el tőled. Aztán visszamész a szállóra, kaját legalább adnak, még ha nem is biztos, hogy jót meg eleget, és elköltheted azokkal, akiket éjszakára be se engednek, szondakészek, ha tönkrevedelték a gyomrukat már, és ennének végre valamit. Nyilván a balhé megszokott, jó étvágyat az ebédhez, bármikor beléd köthetnek, örülj, ha megvéded magad, amíg jön egy őr vagy ami helyette van.

Utcára nyíló börtön. Csak itt nagyon nincs fix időpont, amikor "hazaengednek". Ki lehet jönni, ki is jön előbb-utóbb, aki akar, de nagyon tönkre tudja tenni az embert, amikor semmije nincs, és azt se tudja csinálni, amit tudna csinálni. A szállók többsége ilyen (ha nem mind, nyilván senki se ismeri mindet), nekem eddig csak ilyenekről számoltak be.