Kit nevezel értékesnek?

Akit szeretek, értékesebb annál, aki csak egy idegen. De minden idegen ugyanazzal az "értékkel" indul, amíg a tettei nem teszik értékesebbé vagy értéktelenebbé.

Ez pedig már szubjektív. Itt nincs olyan, hogy univerzálisan csak jó emberek értékesek, mert mindenkinek más a jó. Lehet valakinek valamelyik nemhez tartozóak értékesebbek lesznek, vagy a vegánok a húsevőkkel szemben (és vice versa), vagy a soványak a kövérekkel szemben, az alkoholt fogyasztók az absztinensekkel szemben... Ezt már nem tudni.

(Amúgy pont ezen gondolkoztam, hogy lesz nemsokára egy orvosi beavatkozásom, és félek, hogy nem figyelnek annyira rám, mert nincs gyerekem, így a társadalom szemében értéktelen vagyok.)

Ez az egyenlősdi a nyomorékok, meg a teljesen értéktelen emberek dumája, akik kb semmit nem tudnak felmutatni, amit elértek, meg amire képesek.

Jól is néznénk ki, hogy akik agyonképezik magukat, sportolnak, küzdenek, azok egyenlőek lennének bármilyen senkiházi, tanulatlan, motiválatlan, tespedt alakkal?

Ez igencsak sérti azoknak az önérzetét, akik vitték valamire, és hajtanak előre.

A kérdésre válaszolva: Nem mentesíti semmi a gyilkosokat, agresszíveket, tolvajokat estébé. De nem teszi értéktelenné sem kevesebb értékűvé mint azt aki jobban leplezte a bűneit. Az a nagy helyzet, hogy az egyenlőség nem marhaság. Például minden ember bűnös, és mind a maga módján leplezi a többiek előtt. A szegény embernek viszont nincs módja leplezni. Nincs módja felülemelkedni a hétköznapokon és az anyagiakon. Ez az egyik dolog.

Senki sem születik jónak vagy rossznak. A körülményekhez alkalmazkodik, ez jelentheti azt, hogy él a lehetőségeivel, és motivált, szorgalmas, elér sokmindent. De jelentheti azt is, hogy nem tud élni a lehetőségeivel, vagy nincsenek, például szegénységbe született, netán éhezik, olyankor a végső stádiumban, kinek mikor jön el: lop. Jelentheti azt is, hogy a létfenntartásért vagy ha nem financiális problémák övezik, vagy nem teljesen, akkor is a túlélésért küzd, tízből kilenc ilyen embernek igazságtalanságérzete van (nem téved sokat) fűti a bosszúvágy, de nincs kit tennie. A feszültsége állatias ösztönöket ébreszt benne, veri a feleségét, vagy a gyerekét. Miután ezek fertelmes dolgok senki sem mentett fel senkit. De vajon joga van-e pálcát törni mások felett azoknak, akik szerencsésebbek, de semmit sem tettek az ellen, hogy a tőlük szerencsétlenebbek iylen helyzetbe kényszerüljenek ahol állatként viselkednek? És kinek van joga azt mondani, hogy ők kevesebbet érnek mint a szerencsésebbek vagy legyen: tehetségesebbek? Mennyivel kerül más elbírálás alá, bűnösök én cinkosok vétke?

Igen, van aki nem rendelkezik akkora türelemmel és kitartással, hogy egyedül felülemelkedjen és küzdjön. Őket állatként, másodlagosként kezelik. Márpedig akit állatként kezelnek az előbb utóbb úgy is kezd el viselkedni. Nem árt az embernek ha Babitsot, Kosztolányit, Hugot, Dickenst stb-t olvas.

Az lenne az egyenlőség ha senki nem mondhatná meg hogy ki mennyit ér. És nem egyenlőség kell, hanem méltányosság. A sikeresebbek, szerencsésebbek vennék a fáradtságot és önzetlenül tennének a szerencsétlenebbekért, nem megvárnák amíg azok túl messzire mennek, és nyugodtan moshatják a kezeiket. Csak mondjuk erre nincs sok esély ha még arról kell beszélgetni, hogy ki mennyire értékes.