Egy Nárcisztikus képes egyáltalán a szerelemre/szeretetre?

Nekem az egyik szülőm nárcisztikus, tehát tudnék beszélni róla. Nagyon összetett betegség, ami leggyakrabban a rossz neveltetés hatása miatt alakul ki (következetlen nevelési módszerek, túl kritikus vagy elkényesztető szülők, kiszámíthatatlan reakciók a környezettől stb.) és egyes szempontokból megegyezik a borderline, hisztrionikus és antiszociális személyiségzavarok tüneteivel.

Egy nárcisztikus ember képes az egyszerű szeretetre, viszont nem a feltétlenre. Amíg megfelelsz neki és olyan vagy, amilyennek ő elképzelt, nagyon nagy becsben tart. Ha sikerül kiismerned és rájössz, hogy mire vágyik, jó lehet vele a viszonyod. Viszont őszintén megutál, ha nem az ő elvárásai szerint élsz/cselekszel/viselkedsz. Egy nárcisztikus személy egyfajta trófeaként tekint rád: te vagy a legdrágább kincse, de ha nem töltöd el büszkeséggel, amikor rád néz, legszívesebben kihajítana a kukába.

"Amíg megfelelsz neki és olyan vagy, amilyennek ő elképzelt, nagyon nagy becsben tart. Ha sikerül kiismerned és rájössz, hogy mire vágyik, jó lehet vele a viszonyod."

nekem nem ez a tapasztalatom. ha közeli családtag/partner vagy, akkor mindenképpen tönkretesz. lesznek jobb napok néha (később már csak órák, mert napokat nem bír ki dühroham nélkül), de alapvetően tök mindegy, mit csinálsz, mert képzelt dolgokból is óriási patáliát tud csapni.