Nem vagyok-e világra való ilyen felfogással?

Amióta beléptem a nagybetűs felnőtt életbe rájöttem hogy két dologgal nagyon deficitbe vagyok. Az idővel és a pénzel. Volt munkahelyemen elég sokat dolgoztam, (értsd rendszeresen sokkal több mint napi 8 órát) Kerestem valamennyit, ami egyesek szerint lehet nem rossz pénz, de fiatalként elindulni az életben egy nagy nulla. Szóval leegyszerűsítve pénz volt, idő nem. Váltottam munkát, ahol csak napi 8 órát dolgozok, nem fizet valami jól, de elkezdtem tanulni mellette, hogy hátha jobban fizető álláshoz juthatok majd később. Jelen pillanatban se időm se pénzem. Borzasztóan frusztrál a dolog. Folyamatosan fáradt, motiválatlan, depressziós vagyok. Ha TALÁN elvégzem az iskolát, akkor TALÁN lesz egy jobban fizető állásom, és akkor megint ott leszek hogy pénzem vagy időm meg nincs, mert napi legalább 8 órát a munkahelyen gályázok. Szóval megint oda érek vissza hogy pénz TALÁN lesz de időm hogy kiélvezhessem azt rohadtul nem. Komolyan van bármi értelme így az életnek?