Nem tesz boldoggá a pénz és a vásárolt dolgok, csak az oda vezető munka/út?
Mostanában észrevettem hogy csak addig hajt egy munkáért kitűzött cél amíg el nem érem. Addig tervezem hogy milyen jó lesz majd a megkeresett pénz, ez motivál meg hogy mit fogok venni belőle. Pl. egy évig dolgoztam, tettem félre pénzt álmaim autójára. Minden munkában töltött túlórán ez motivált, de most hogy megvettem már nem is érdekel annyira. Azon gondolkodtam hogy kellett ez nekem igazából? Nem is járok annyit autóval, már 4 napja az udvaron áll csak. De mégis annyira motivált egész évben ... a lakásommal ugyanígy vagyok. Évekig küzdöttem érte, de most már olyan gondolataim vannak hogy kár volt megvenni, mert így nem tudok mobil lenni, nem tudok kimenni nyugodtan külföldre dolgozni (lakáskiadást nem akarok csinálni, mert a családban több negatív tapasztalat is van, itthagyni üresen meg luxus!)
Miért vannak ilyen gondolataim? Normális ez hogy csak a cél eléréséig érdekelnek ezek a dolgok amikről másoknak az élete szó? Nem értem hogy más hogy tud örülni egy autónak hónapokig. Én már most eladnám vagy néznék màst és nem azért mert nem jó, hanem hogy legyen új kihívás amiért küzdeni lehet. Most motiválatlan vagyok, nincs célom, mindenem megvan. Nincs kedvem semmihez.
Mi ez az érzés? Mással is van ilyen?
válasza:
válasza:Én is ilyen vagyok, valahol ez a természetes .
Régen például minden vágyam egy jó számítógép volt. Mondjuk annak sokáig tudtam is örülni, mert másom nem is volt. De mára csak egy gép. Bekapcsolom, menjen és kész.
Telefonnal ugyanez, mindig vágytam egy jó telefonra, de csak olcsóra tellett. Aztán lett egy Oneplus 3T-m. Mióta megvan nincs az a hatalmas katarzis, hogy hű de király. Csak teszi a dolgát mint bármi más eszköz.
Autó ugyanez. Igaz nem saját, hanem céges, de sajátként használhatom. Ott sem volt semmi katarzis, hogy na végre van autóm. Örülök neki persze, de néha szívesen vissza ülnék buszra városon belül. Nincs ösztönzés, hogy na most vezetnem és autóznom kell csak úgy. Egyedül arra jó, hogy vidékre lejérjak vele, mert sokkal gyorsabb mint másképp.
Mindenhol azt látom, hogy szinte soha nem is a cél elérése hanem az addig megtett út a legszebb, leginkább szórakoztató. Például a nagy sportolók sem azt nézik, hogy elértek egy bajnoki címet és onnantól fürdenek a dicsőségben. Hanem rögtön a következőre készülnek.
Én mostanában már nem tárgyi célokat próbálok elérni, hanem élményeket.
Például túrázni, kirándulni járok. Ott is vannak teljesítménytúrák ki lehet tűzni egyre magasabb célt, úgy hogy valójában csak magaddal "versenyzel". Eleinte 20 km túra után halott voltam. Utána már simán lementem 45-50 km-eket is. Idén szeretném elérni, hogy végig tudjak csinálni egy 100+ km teljesítménytúrát.
Vagy csak gondolok egyet elmegyek várost nézni, utazni. Most, hogy van autóm még inkább szabad leszek, hiszen csak beülök és pár órán belül ott vagyok az ország bármelyik pontján.
válasza:Én nem, viszont amint elérem a célt, nézem hogyan lehetne továbblépni belőle.
Meglett az álomautó, már azon jár az agyam, hogyan lehetne továbbfejleszteni, tuningolni, vagy erősebbre, fiatalabbra cserélni. lakásnál szintén. Pár éve megvan a lakás, már azon jár az agyam, hogyan lehetne kertes házra váltani stb stb. De ettől még szeretem a mostanit és fájna a szívem ha nem használhatnám, meg kellene válnom tőle stb.
válasza: válasza:Nem a cél a fontos, hanem az odavezető út...
Nézd meg a Békés harcos útja című filmet, szerintem megérted, hogy mi történik veled.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!