A "minél több pénzt minél rövidebb idő alatt, hogy minél előbb nyugdíjazhassam magam" életcélra alapozva milyen területeket javasolnátok? Van még más is ebben a cipőben?
Igazából minden érdekelt, kíváncsi vagyok a világra, szeretek tapasztalatokat gyűjteni, de abban a pillanatban, hogy nekem valami kötelezővé, kényszerré válik elvesztem az érdeklődésemet és leblokkolok.
Nem egy önismereti és pszichológiai könyvet elolvastam és vettem részt terápiákon is, mire rájöttem, hogy valójában nem egy lusta, munkakerülő féreg vagyok, hanem csak nem bírom a kényszert.
A pénz mindig csak túlélési eszközként játszott szerepet az életemben, akkor voltam mindig a legboldogabb, ha túléltem úgy egy napot, hogy egy forintot sem kellett elköltenem.
Bármikor bármennyi pénzem volt, azt mindig befektettem, mert nem elégedtem meg azzal sem, hogy csak úgy van, hiszen tanultam annyit a gazdaság működéséről, hogy az infláció idővel erodálja a felhalmozott tőkét, ezért a hozamnak mindig fölötte kell lenni.
Rájöttem, hogy a személyiségemnek leginkább megfelelő elfoglaltság az lenne, ahol a lehető legkevesebb időt kell a pénzzel foglalkoznom.
És mivel egyformán utálok mindenféle kényszert, ezért majdhogynem teljesen mindegy, hogy milyen munkát végzek. Természetesen az egészségre ártalmas és veszélyes elfoglaltságok a prioritási sorrend legalján helyezkednek el.
Van más is, aki hasonlóan gondolkodik, mint én? Ilyen gondolkodásmóddal hogyan lehet túlélni egy életet úgy, hogy boldog is legyen az ember és a kitűzött cél (elég tőke a nyugdíjhoz) ne tűnjön annyira távolinak, hogy talán már meg sem fogja élni?
válasza:Az ömlengésed elolvasása után fogalmam sincs, hogy mit akarsz kérdezni? Azt, hogy mivel lehet sok pénzt keresni?
Alap, hogy külföld lehetőleg Németország és mindenképpen saját vállakozás. Elsősorban programozóként lehet nagyon akasztani, ha valamiben NAGYON jó vagy. Mérnökként is vannak lehetőségek.
válasza:Ha ekkora zseni vagy, ahogy itt előadod magad, akkor már egy halom pénzednek kellene lenni kérdés nélkül, pláne nem a gyk közönségéhez intézett kérdés nélkül.
Egyébként ez nem lustaság, szerintem hanem a kitartás és a céltudatosság hiánya. Valószínűleg sosem voltál rászorulva, hogy megdolgozz dolgokért.
Relatív. Szerintem az emberek 80%-a nem élt volna olyan körülmények között, amilyenek között én élek.
Hoztam egy döntést, ami ellentétes a társadalom nagy többségének döntésével.
Arról, hogy hova születsz nem tehetsz (én sem tehettem, ha csak egyetlen ingatlant is örököltem volna, nem itt tenném fel a kérdést), de minden másról igen.
Amikor mások párkapcsolatot kerestek én úgy döntöttem, hogy a párkapcsolat költséges, ezért nekem nincs rá szükségem.
Amikor mások családot alapítottak én úgy döntöttem, nekem sosem lesz, mert az még költségesebb.
Amikor mások utazgattak én úgy döntöttem nem fogok azért fél évet dolgozni, hogy 1 hét alatt elköltsem azt a pénzt. Bár ez jó lenne, de annyira nem, mint amennyire utálnék érte fél évet dolgozni. Ugyanez igaz az autóra, drágább okostelefonra, ruhákra, házimozira és minden más olyan dologra, amire az emberek költenek.
Csak olyan táplálékot eszek, ami feltétlenül szükséges az életben maradásomhoz és abból is csak annyi kalóriát viszek be, amivel tartom a súlyomat függően attól, hogy éppen ülő vagy fizikai munkát végzek. Emiatt valószínűleg egészségesebben is élek az emberek 80%-ánál, akik cukros üdítőket, mekis kajákat esznek, alkoholt isznak és minden olyat, ami nélkülözhető az ember életében.
Így leírva és visszaolvasva elismerem, hogy a legtöbb, fogyasztói társadalom által elrontott ember szemében ez egy hihetetlenül sivár élet, ezt rendszeresen megkaptam a rokonaimtól, kollégáimtól és mindenkitől, akinek beszéltem róla.
De én ezt nem így élem meg. Boldog vagyok, a boldogságomat mindössze két dolog árnyékolja be. Az egyik, hogy időről-időre azért dolgoznom kell a pénzért, bármennyire is spórolok, a másik pedig, hogy nem találtam még olyan párt, aki ugyanilyen csodabogár lenne, mint én.
A kérdést pedig igazából csak úgy feltettem, hiszen rengeteg szabadidőm van.
válasza: válasza:"Csak olyan táplálékot eszek, ami feltétlenül szükséges az életben maradásomhoz és abból is csak annyi kalóriát viszek be, amivel tartom a súlyomat függően attól, hogy éppen ülő vagy fizikai munkát végzek. Emiatt valószínűleg egészségesebben is élek az emberek 80%-ánál, akik cukros üdítőket, mekis kajákat esznek, alkoholt isznak és minden olyat, ami nélkülözhető az ember életében."
Ez jó, ezzel semmi gond. Nem ezen múlik, hogy nem találsz senkit. Pl a hozzáállás amit a kérdésben írsz, meg minden kb amit írtál, az olyan, hogy ezzel a hozzáállással csak boldogtalan lehetsz.
Nem kötelező kényszerben dolgozni. Lehet úgy is csinálni, hogy ne fájjon. Majdnem mindegy, hogy milyen munkáról is van szó. Ugyanez a kapcsolattal. Lehet, hogy tíz nővel kell együtt élned hónapokig, mire találsz valakit akivel akár meg is tudtok egymás mellet öregedni. Nem lehet megúszni az életet. Persze ha rengeteg pénzed van, vehetsz magadnak szigetet ugye... de ott meg az izoláció fog felőrölni. Le kell mondani arról, a vágyadról, hogy megúszd az életet, mert baromság. De ha ennyire nem szeretsz a társadalomban élni, és ilyen aszkéta vagy, akkor vehetnél pl egy tanyát, ahol megtermelsz magadnak mindent, azt a kevés pénzt, ami meg emellett kell, azt meg valahogy megcsinálod. Ez is egy szép élet, nincs ezzel semmi gond.
válasza:Nem vagyok aszkéta, csak megértettem a rendszer működésének lényegét és asszimetrikus jellegét, ahol, nagyon leegyszerűsítve az alsó 50% azért dolgozik, hogy a felső 40% kényelmesen élhessen és önmegvalósíthasson, a felette lévő 9%-nak dolgoznia se kelljen és a legfelső 1% uralja a világot, politikát és mindent a gazdasági döntéseivel.
Mivel változtatni nem tudok rajta (tőlem nagyobbak, tömegek sem tudtak), alkalmazkodnom kell hozzá.
Az sem visz előre, ha azon síránkozom, hogy hova születtem.
A rendszer ellen nem nyerhetek szélmalomharccal, csak a magam életét keresítem meg. Emiatt választottam magamnak a lehető leglogikusabb döntést az én anyagi helyzetemben. Ez pedig igen, kívülről aszkéta életnek tűnik.
A tanya pedig éppen ellentétes azzal, amit akarok. Azért indult el az urbanizáció már nagyon régen is, mert sokkal hatékonyabb volt, mint a gazdálkodó életmód. De annyira utálom ezt a sztereotípiát, hogy ha valaki utálja a fogyasztói társadalmat, akkor az csak valami falusi remete lehet.
Pedig lehet, hogy csak nem úgy gondolkodik, hogy mekkora az árcédula egy adott terméken, hanem úgy, hogy mekkora munkát és erőfeszítést kell tennie az adott embernek ahhoz, hogy azt megengedhesse magának.
válasza:Az aszkétázás inkább csak poén volt.
"A rendszer ellen nem nyerhetek szélmalomharccal, csak a magam életét keresítem meg. Emiatt választottam magamnak a lehető leglogikusabb döntést az én anyagi helyzetemben."
De hát akkor végül is megoldottad nem? Ennél többet nem valószínű, hogy tehetsz. Vagy esetleg végezz olyan munkát amit szívesen csinálsz, és több pénzt kapsz érte. Egyébként sem tudod előre, hogy meddig fogsz élni. Lehet hogy már csak tíz éved van hátra. Mindenki oda született ahova. És teszi a dolgát. Ha nem oda születtél volna ahova, akkor nem is élnél.
Akik uralják a világot azok is csak emberek. Meg akiknek nem kell dogozniuk azok is teszik a dolgukat, csak nem pénzért. Pl "nagy" emberek gyerekei. Sean Lennon mondjuk. Ő biztos, hogy nem dolgozott még életében úgy ahogy a legtöbb ember.
De tök mindegy, hogy milyen a rendszer, meg milyen a társadalom, mert a legnagyobb rendszer úgyis az univerzum, ahol a Dondald Trump, meg a gyártósori zolika között nincs különbség. Lehet kevés pénzből is boldogan élni. Csak belső szabadság kérdése. Akik úgymond a világot uralják, nem téged uralnak. Meg akik kihasználják a fogyasztói társadalom adta lehetőségeket, azok nem téged használnak ki.
Persze annyira nem látom át, hogy neked leginkább mivel van problémád, annyi mindent írtál. De hát, valszeg, ha jó munkahelyen dolgoznál, meg normális emberek vennének körül, akkor nem lenne probléma.
"De hát akkor végül is megoldottad nem? Ennél többet nem valószínű, hogy tehetsz."
Én is így tippelem, de ha az ember túlságosan befelé fordul és elemzi a világot megfeledkezik arról, hogy más ember, más tapasztalatokkal talán másképp látja, ezért szeretem más emberek véleményét is meghallgatni.
"Lehet kevés pénzből is boldogan élni. Csak belső szabadság kérdése."
Ahogy már írtam, ha csak önmagamat nézem, akkor ez el is mondható, én elégedett lennék ezzel az élettel, két dolog van, ami miatt nem teljes a boldogságom.
Az egyik az, hogy magányos vagyok, nincs párkapcsolatom, de még barátaim sem, akik osztoznának ebben a nézetemben. Ha dolgozom (amit időről-időre kénytelen vagyok) is csak olyan kollégákat látok, akik egyik napról a másikra élnek vagy akiknek már van annyi vagyonuk, amiből én simán el tudnék lenni, csak ők annyit költenek, ami miatt dolgozniuk kell. Mintha földönkívüli lennék, annyira másnak érzem magam.
Ez a két dolog zavar, ezen kívül nagyon boldog tudnék lenni. És ahogy mondtam - ezért írtam ilyen sokat - a pénzkeresés részén nem tudok változtatni, hiszen valamennyi pénzre szükség van az élethez, ebben az irányban az egyetlen logikus lépés a felhalmozás és a tőke forgatása.
A másik irányba viszont volt egy olyan kérdésem is, hogy van-e más is, aki hasonló, mint én. És ha igen, akkor ő hogyan éli meg ezeket a dolgokat, illetve vannak-e a környezetében, akik elfogadják őt így?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!