Normális, hogy egy szülő azt kívánja, bárcsak mindig óvodás korú maradna a gyereke?

Jellemzően az anyukák benyígnak ilyent párszor, mert a gyerek még nagyon cuki, de már nem kell egyfolytában felügyelni, kis sikerei vannak, amitől a szülő boldog. Ezen a nagyrészük átesik.

Vannak olyan szindrómàk, amikben a beteg nem nő óvodásnál nagyobbra fizikaikag vagy értelmileg. Na az a tragédia.

Ha a gyerek nem találja meg a helyét az életben a korosztályának kb. megfelelően, kisebb késéssel, azaz valahogyan nem érik jól, az már középtávon is szomorúság a szülőnek. Rosszabb esetben harag tárgya.