Mit tegyek, ha felnőttként rájöttem, hogy a szüleim nem jól neveltek?

Arra neveltek, hogyha nem tetszik valami, azt mosolyogva el kell viselni. Bármikor megpróbáltam kifejezni a nemtetszésemet, mindig azt mondták hogy, hagyjam abba, ne foglalkoztak vele, hogy az nem is így van, stb. A mai napig ezt teszik, miközben velük is gyakran megtörténik hogy nem mondanak nemet valamire amire kellene, lenyelnek mindent, sok esetben szinte már hagyják magukat kihasználni, mindenre rábólintanak amit más mond vagy csinál, soha nem reklamálnak semmiért.

Mivel ebben nőttem fel, nagyon hosszú idő kellett hogy ez megfogalmazódjon a fejemben. Sok rossz tapasztalat kellett hozzá. Jelenleg úgy érzem, hogy nem tudom kifejezni a véleményemet. Szeretném, de nem tudom mit mondjak, hogyan mondjam. Állandóan attól félek, hogy valakinek gondot okozok, terhére vagyok, megbántom, és a legtöbbször nem mondok semmit. Lenyelem a sértéseket, nem megyek bele a konfliktusokba, nem tudok vitázni. Ennélfogva mindig ráhagyom az emberekre, és eltűrök mindent. A párommal az összes veszekedésünk amiatt van, hogy nem tudom felé kommunikálni a problémáikat, csak gyűjtöm magamban, ő azt hiszi hogy minden rendben, aztán egy idő után elegem lesz és kifakadok. Kérdezi hogy “ de miért nem szóltál akkor, miért csak most?” És igaza van. Ez az elfojtás stresszessé tesz, érzem hogy valami nincs rendben de tehetetlennek érzem magam mert olyan mintha a többi embernek lenne valamije amivel támad illetve védekezik, de belőlem ez hiányzik.