Más is van úgy hogy nem tudja kimutatni, hogy örül pedig örül?

Én is pont így vagyok. Még a legapróbb dolgoknak is nagyon tudok örülni,de kívülről ez nem olyan látványos.

Van,h kapok vmit és örömömben majd kiugrok a bőrömből,de más csak annyit lát,h csak mosolygok és megköszönöm.

Nem tudom,ez miért van így.

Az egyetlen,aminek látványosan örültem eddig életemben,az vokt,mikor a szülinapom után picivel,épp Nőnapon közölte velem a dokim,h terhes vagyok. Na,ott sikítottam örömömben☺☺

Most hogy a kérdésed miatt bele gondolok, nem is tudom mikor volt utoljára olyan, hogy látványosan örültem valaminek. Egyszer a férjem vett nekem egy gitárt Karácsonyra. Nagyon meglepődtem, jobbat ki sem találhatott volna, onnantól le sem tettem a kezemből. Szegény, megjegyezte, hogy úgy látta nem is örülök neki, nem győztem bizonygatni, hogy pedig mennyire örültem.

Egy jó vígjátékot is képes vagyok sokszor végig nézni látszólag komor arccal. Ebből most úgy tűnik mintha befásult fap..na lennék, pedig nem így van. Nem egyformán nevettetnek meg dolgok, pl. jobban tudok nevetni egy valós szituáción, és rendkívül eltudok érzékenyülni, ami úgy jelenik meg, hogy sírva mosolygok.