Ti is tapasztaltátok, hogy a boltokban újabban milyen bunkók az eladók?

Ezt én is tapasztaltam. Ma bementem egy dohányboltba a kiscsaj forgatva szemét és sóhajtozva felállt a székről és lesett rám mint egy hülyegyerek ahelyett, hogy oda röffentette volna legalább azt hogy "Tessék!" vagy "Mit adhatok?". Végig flegmázott. Na mindegy, biztos rossz napja van...

Nemtudok mit kezdeni az ilyen emberekkel. A magam részéről annyit tudok tenni, hogy illedelmesen kérek, köszönök, mosolygok. Többi már nem az én gondom.

De bele gondolva lehetséges, hogy azért ilyenek mert sz@rért hugyért kell dolgozniuk ráadásul sokat. :/ Vagy szimplán megundorodtak már az emberektől.

Ex eladóként írom, hogy nem a robot melóból kifolyólag annyira nehéz ez a munka hanem pont az emberek viselkedése/elviselése miatt.

Persze ezt nem érti az aki a kedves vevők közé tartozik, de bizony a többség nem ilyen, sőt.. Egy 4-12 (vagy több) órás műszakban rengeteg mindenen megy keresztül egy pénztáros idegileg, érzelmileg. Az már más tészta, hogy azokon is kitölti aki nem érdemli meg.. Ez egyénfüggő.

Valaki bírja, a többség viszont nem és ők lesznek a "bunkó eladók". Én pont emiatt hagytam ott, mert kezdetben szívvel-lélekkel csináltam, de rájöttem hogy nem éri meg kedvesnek lenni, mert nem azt kapsz amit adsz és nem láttam értelmét így folytatni.

Több emberrel beszéltem akik ma már messzire elkerülik a szakmát pedig hosszú évtizedekig benne voltak. Ők is azt mondják, hogy teljesen megváltozott ez az egész, régen sokkal másabb volt, emberként bántak velük.. Szerintem ez mindent elmond.

Nyilván én sem tartom helyesnek, hogy így bántak veled/veletek csak szeretném ha egy kicsit mögé látnátok.

Egy 2000 környékén - szótárakból, oktatási rendszerből - gyalult foglalkozás ismerős itt valakinek?

KERESKEDŐ.

Én még emlékszem ilyenre! A Kereskedő a VÁSÁRLÓ (ez is kipusztult) érdekeit tartja elsődlegesen szem előtt, udvarias, céltudatos, precíz, és amikor kommunikálsz vele, el tudja veled hitetni, hogy Te mennyire fontos vagy a számára vásárlói minőségedben. Ahol a forgalom határozta meg a bevételt - és nem vágtak hozzád fixen x összeget havonta, - ott mindig is érzékelhető volt a Kereskedő, a "bótos", és az eladó közötti különbség. Van ennek az egésznek egy másik aspektusa is: a ma vevőként aposztrofált barmok hada tömegesen azt képzeli magáról, hogy azért, mert méltóztatik esetleg venni három skatulya gyufát bárhol is, ez feljogosítja arra, hogy úgy viselkedjen egy áruházban, mint egy farönk, - aztán csodálkozik, ha megy egy kis "visszajáró"... Az viszont nekem sem szimpatikus, amikor bemegyek egy áruházba és a másoknál begyűjtött sérelmek miatt velem bánnak úgy, ahogyan nem illene. Ugyancsak nem szimpatikus, hogy amikor kommunikáció kezdődik egy vásárlási szándék ügyében, akkor simán "lesziáz" a pult mögül egy olyan csitri, aki simán lehetne akár az unokám is, de a gyerekem az minimum. Nem szimpatikusak nekem a "telefon-masszírozók" sem, - speciel, simán megtiltanám a beosztottjaimnak, hogy magán jellegű dolgok intézésére alkalmas eszköz masszírozásával töltsék a munkaidejüket. - Lehet rám haragudni, de én is kibírom a munkahelyemen úgy az x órát, hogy nem érzek beteges kényszert a masszírozásra, - nincs is nálam a munkaidő alatt a telefon. És volt anno, a Kereskedőknek olyan tudásbázisuk is, mint az áruismeret. Tehát nincs rendben az sem, hogy odamész egy pulthoz és fogalma sincs arról a "bótosnak", hogy mit szeretnél venni tőle, - holott magyar nyelven kértél.

Elég nagy a munkaerőhiány, így nem meglepő, hogy sok helyen flegma, alacsony végzettségű, világra dühös eladók vannak.

Valaki írta a dohányboltokat. Na, az tényleg a legalja. Már ritkán sem megyek be energiaitalért, inkább megveszem máshol előző nap, ha ünnepnap jön. Tényleg olyan érzése van az embernek, hogy előírás, hogy minél butább és bunkóbb legyen egy dohánybolti eladó.