Miért rettegek a víztől?

Kiskorom óta félek már csak attól is, ha képen látok viharos tengert, hullámokat, esetleg nagyobb mennyiségű, zavaros vizet.

Filmeken sem tudom végignézni a hajótöréses, viharba keveredős részeket.

Viszont magától a víztől, ha nyugodt, nem félek. Kiskorom óta szeretek strandra járni, tóhoz, folyóhoz is gyakran jártunk fürödni, nem félek belemenni akkor sem, ha nem látom az alját. Úsztam a tengerben is, illetve több napos tengeri hajóúton is voltam már.

Viszont elég egyetlen fotó nagyobb hullámokról, sötét, viharos tengerről, és azonnal pánikrohamom van.

Gyerekkorom óta így van, 5-6 évesen pancsoltam a kádban, és már akkor is volt, hogy direkt hullámokat csináltam a vízbe, mert olyankor jött valami mély félelem, ahogy láttam a vizet mozogni, egymásra emelkedni a hullámokat. Ugyanez a pánikroham körüli állapot, mint most, ha képen látom.

Viszont ezzel egyidőben nagyon kötődök a végtelen víz látványához, gyakran álmodom, hogy a tengerben úszom, vagy kint állok a parton. Illetve azt is, hogy tudok lélegezni a víz alatt.

Ezekben az álmaimban mindig nyugodt a tenger.

Egyetlen egyszer álmodtam viharról, álmomban egy régi hajón voltam kapitány, és tengeri viharba keveredtünk valahol az óceánon. Álmomban nem én magam voltam, hanem egy fiatal férfi, körülbelül valamikor az 1600, 1700-as években. De rettenetesen élethű volt minden.

Gyerekkoromban nem volt semmi traumám, viszonylag korán megtanultam és szerettem is úszni, tengerparton csak felnőttként voltam először.

Az sem opció, hogy ért valami, csak blokkolom az emlékeket, ugyanis a szüleim sem emlékeznek semmi hasonlóra, hogy pl ki kellett volna menteni.

25N