Tulajdonképpen miért volt olyan rossz a kommunizmus az emberek fejében?

Hangsúlyozom, nem politikai oldalról, hanem személyiség, társadalmi oldalról közelíteném meg a dolgot és ebből az aspektusból is lennék rá kíváncsi!

Annak idején, minden kisember majdnem egyenlő volt, nem kellett szégyenkezni, ha valaki "csak" egy szakmunkás volt és normális énképe volt az embereknek. Nem volt ez a nagy megfelelési kényszer, kivagyiság. Neked miért nincs iPhone-od, milyen ciki, meg a Suzukival járni de égő, hát még a buszozás stb. Akkoriban mindenki élte nyugisan az életét, igaz csak 2-3 féle autó volt, de volt pénze az embereknek saját lakásra, gyereket nevelni és még szórakozni is (ami nem egy Balaton Sound-os farokparti hanem egy laza hétvégi kirándulás/sörözgetés vagy Prágai kiruccanás). Miért most mi van? Ha melós vagy akkor végignézed minden nap, ahogy a cégvezető f***fej pici gazdag fiacskája beállít a Porsche Cayenne-el a fűtetlen, koszos és "okosba menedzselt" gyárba megnézni dolgozik-e rendesen a rabszolga. Ha pedig diplomás beosztott vagy, akkor meg el kell tűrnöd, hogy hétről-hétre agyonhajszolnak mindenféle tréninggel/projekttel, ilyen-olyan teljesítmény kreditekkel értékelik a munkádat és egy "jól tartott humanoid" vagy egy kívülről cukormázas, de belülről rohadó környezetben. Az utcán sétálva látod ahogy újgazdag szépfiúcska smárolja a barátnőjét az 50 milliós kocsiban miközben a szüleid minden tőlük telhetőt megadtak neked, hogy szerezz egy OKJ-s képzést, amivel lenéznek a diplomások és az átlagemberek (és persze semmit se ér, mert ellehetetlenítettek mindent, ami nem pénzhez köthető).