Ha szeretek valakit, de ez a kapcsolat engem csak lehúz, el kell engedni ugye?
Van egy nagyon kedves személy az életemben, akiért tűzbe tenném a kezem. Szeretem, bármit odaadnék érte, rengeteget nyeltem azért, hogy az emberi kapcsolatunk (nem a párom) működjön, jól kijöjjünk egymással. Gyakorlatilag azt vettem észre, hogy az én véleményem és az én érzéseim már semmit nem számítanak. Mindig rá kell tekintettel lenni, hozzá igazodni, úgy cselekedni, ahogy neki tetszik. A szavaimat meg kell válogatnom, mert ha kicsit is félreérthető vagyok, azonnal ugrik. Ha nem minden a kedve szerint történik, porig alázza az önbecsülésemet. Váltig állítja, hogy szeretné, ha részese lennék az életének és nem érti mi bajom van.
Hetek óta azon gondolkozom, hogy számomra milyen pozitívumokat hordoz ez a kapcsolat. Beletettem szívemet, lelkemet, de mit kaptam vissza a késforgatáson kívül? Nem találok jót és ez nagyon fáj. Tegnap ismét hatalmasat rúgott belém (megint a saját komplexusai miatt, hiszen valódi okot nem adtam rá). Rosszul aludtam, egész éjszaka járt az agyam, folyamatosan olyan érzésem van, mintha satuban csavargatnák a lelkemet. Mint mindig, amikor így viselkedik velem.
Értékes ember, szeretem, de egyszerűen nem tudom kezelni és úgy érzem, hogy ki kell zárnom őt az életemből a saját boldogságom és egészségem érdekében.
Ugye jól érzem, hogy ebben az esetben nincs más lehetőség?
válasza:Feltételezem, nagykorú személyekről van szó. Ha világosan és udvariasan elmagyaráztad neki az észrevételeidet, az érzéseidet az ügyben, ha a nem megfelelő viselkedése miatt már sokszor figyelmeztetted, de nem használt és ráadásul már rosszul is érzed magadat, akkor el kell őt engedni.
Ettől még lehet egy tündéri munkatárs és zseniális sebész, de ha téged rombol, akkor el kell kerüld őt. Ettől persze még a szakmája szerint ajánlhatod.
válasza:Azonnal engedd el és építsd le magadban az iránta való érzéseidet, emlékeidet!
Szinte ugyanebben a cipőben jártam, de nem voltam elég erős, mert vissza akarta magát könyörögni, és végül odáig fajult, hogy ok nélkül fizikailag bántott és megalázott.
Felnőttek vagyunk mindketten. Próbáltam megbeszélni vele mindig, ha valami nem esett jól (pl. megbeszéltük, hogy találkozunk, rég nem láttuk egymást, hiányzik, majd szó nélkül nem jött el), de ezeket a dolgokat mindig addig csavarja, amíg oda nem jutunk, hogy az ő viselkedése valójában természetes és én egy lelki roncs vagyok, amiért ezeket magamra veszem. Az eszem tudja, hogy az én felfogásom a normális, de a lelkemet, az önbecsülésemet már porig rombolta. Nem lehet vele beszélni, komolyabbakról már nem is merek, csak engem rombolna megint.
Egyébként igen... számtalan esélyt adtam már a kapcsolatunknak és bőven úgy érzem, hogy kimeríti a lelki bántalmazás fogalmát az, amit mostmár velem csinál. Mintha nem beszélnénk egymás nyelvén.
válasza: válasza: válasza:"rengeteget nyeltem azért, hogy az emberi kapcsolatunk (nem a párom) működjön, jól kijöjjünk egymással"
Ez már rég nem működik, és csak árt neked. Jól látod, hogy el kell engedni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!