Hogyan tudnék segíteni páromon?

A helyzet a következő: párom mostanában iszonyatosan maga alatt van, olyanokat mond hogy egy kudarc az élete, néha azon gondolkozik hogy hazafele jövet a autóval nekimegy egy fának mert mintha azzal minden gondját meg tudná oldani... Azt mondja úgy érzi hogy maga körül minden szétmegy, semmi nem jó, semmi nem úgy alakul ahogy ő azt szeretné. Mondta hogy ez a rossz kedv már kihat a pár kapcsolatunk ra is, és hogy neki idő kell hogy helyrehozza az életét.. mondta, hogy hiányzik neki a baráti társaság. Mondtam hogy menj nyugodtan én nem tartalak vissza. El is ment szombaton is, de úgy érezte ki van közösítve, elszakadt a társaságtól és egy órán keresztül botorkált a városban... Nekem persze azt mondta hogy tök jól érezte magát, haza kísérte egy ismerősét. De abban a társaságban lévő egy másik embertől tudtam meg, hogy ez egyáltalán nem így volt hamarabb lelépett egyedül mert szar kedve volt.. ugyanez történt egy másik alkalommal is. Elment egy házibuliba, de hazajött kb 11:00 körül mert nem érzi jól magát.. megbeszéltük hogy mivel ugye neki időre van szüksége hogy az életét "helyrehozza" én addig ki költözök külföldre egy ismerősömhöz. Mondta hogy nem arra megy ki a játék hogy szakítsunk csak neki tényleg idő kell minden téren. Mondtam neki hogy ezt az időt fordítsa csak saját magára, pihenjen, szórakozzon, de ne csináljon semmi olyat ami hozzájárulhat a rossz kedvéhez. Hogy őszinte legyek nem merem magára hagyni.... De ha meg itt maradok mellette csak idegesítem, és tényleg minden tönkre mehet, pedig egy nagyon jó kapcsolatban élünk 9 éve. Nem szeretném ha a miatt menne tönkre mert most éppen egy negatív hullámban van, és egy kudarcnak él meg mindent. Ja igen, azt még elfelejtettem megemlíteni, hogy mániás. E miatt is lehet ilyen, de ugye amit ő problémának él meg egy rosszabb időszakban az egy pozitív ciklusban is számára probléma csak a hozzá állás más. Én epilepsziás vagyok, amit szedek gyógyszer azt mondta az amúgy jó lenne az ő problémájára is, mert a hangulat stabilizátor is egyben. Ő a gyógyszer szedését teljesen elutasítja, de most mit csináljak? Tegyem a reggeli kávéba?? Az mégis elég abszurd... A felfogásár se értem. Nem tudom miért látja kudart az életét.. még csak 27 éves, orvos, van saját háza, úgy újította fel hogy nem ment mínuszba mellette, és azért szűkölködnünk se kellett, ért a kétkezi munkához is ( villanyszerelés, burkolás, vízvezeték szerelés stbstb,) van saját autója ami nem egy olyan hogy imádkozni kell előtte hogy vigyen el A ból B be, van barátnője, kutyája, baráti társasága, általában mindenkivel megtalálja a közös hangot, sokan szeretik, ő szokott lenni a társaság közepe... Elég erős ember, 9 év alatt sírni kb 2x ja láttam. De valamelyik nap éjszaka/ hajnalban kiült a kanapéra, és kapott egy kisebb idegosszeroppanast.. Iszonyú rossz volt hogy nem tudtam segíteni. Elment sétálni hogy kiszellőztesse a fejét. Séta közben bement egy dohányboltba vett egy sört. Ez már 2x fordul elő, hogy egyedül iszik... Mondtam neki, hogy ez olyan alja, legalább üljön be valakivel.. De társasághoz nem volt kedve ugye... Attól félek, ha elmegyek, alkoholba fogja folytatni a bánatát, és nem lesz mellette senki aki azt mondja ne, ne csináld.. Azt mondta ha elmegyek megígéri kikapcsolódik, elviszi a kutyát suliba, biciklizik, horgaszik, koncertre megy. Csak félek nem így lesz. Félek hogy osszeroppan. Próbáltam mondani neki, hogy nézze meg, mit ért el az életben és sokan szeretnének az ő helyében lenni.. de mintha meg se hallaná.. csak a rosszat látja.. hogy az építkezés már egy éve húzódik, hogy mekkora kosszal jár, hogy nem voltunk már 1,5 éve nyaralni, stbstb.. Mit tudnék kezdeni vele, és a helyzettel? : (